ÖRMÉNYORSZÁG MAGÁRA MARADT; SZÖVETSÉGVÁLTÁS A TÚLÉLÉSÉRT

Üdv mindenkinek! Ez itt a Védelmi Horizont. Az a podcast, ahol gazdasági, hadipari és biztonságpolitikai szempontok alapján nézünk rá ugyanarra a témára, egyszerre, egy asztalnál. A nevem Zsebeházi Bálint, és most ketten ülünk a mikrofonok mögött. Velem szemben Pásztor Ákos. Üdvözlöm a tisztelt hallgatóságot! A mai adásban Örményország került elítékre. A 2026. június 7-i választásokat ugyanis Nikol Pashinyan nyerte meg, nyugati orientációjú politikus. Érdekes ez ugyanis, a kaukázus vidéke azt általában Oroszországnak a befolyási vezetének, térségének szoktuk tartani. De akkor nézzük is pontosan, hogy mik vezettek ide, és mik történtek az elmúlt években, évtizedekben. Ehhez akkor meg is kérlek Ákos, hogy segíts ebben, hogy hogyan is történnek ezek Örményországban.

Akkor nézzük is, hogy hogyan alakul törvényország közelmúltja. Azzal kezdenék, hogy 1991-ben vált ki a Szovjetunióból, és mivel már 88 óta egy akkori, még ugye Szovjetunióról beszélünk, szóval belháborút vívott Azerbajcsánnal, Ezért rögtön a megalakulása óta kereste szintén a minél szorosabb kapcsolatokat Boris Yeltsin Moszkvájával, illetve ha úgy nézzük, nyilván nem is akart eltávolodni a Szovjetunióban, legalábbis kül- és gazdaságpolitikában semmiképp. Ugyanis mindenképpen érdemes azt megemlíteni, hogy nagyobb az Oroszországi örménydiaszpora, mint örményország jelenlegi teljes lakossága. Mondjuk örményország esetében egy gyakorlatilag teljesen homogén nemzetállamról beszélünk, de még így is több örmény él Oroszországban, mint amennyi él örményországban. Az örményjelve egy nagyon Diasporikus nemzet így az örmény népírtása óta. Szóval miután megnyerték az első hegyi karabaki háborút, 1994-ben lett végleges vagy hát 2020-ig úgy tűnt végleges fegyverszünet, és akkor Azerbajcsán területének 20%-a örmény ellenőrzés alá került. Ezt követően gyakorlatilag hegyi karabak megtartása volt az első számú politikai ösztökélő a teljes állam, teljes társadalom, a teljes politikai elit számára, és ez mindent felülírt. Ennek aztán egyre több negatív következményei járt. Egyrészt mind Azerbajcsán, mind Georgia, mind Törökország egyre inkább az örményeket megkerülve építették ki gazdasági, politikai összehangoltságukat, kapcsolataikat, mindenféle kereskedelmi és egyéb politikai megállapodásukat. Örményország pedig messze-messze lemaradt a térség többi államához képest, mind társadalmi, mind politikai, mind gazdasági szemszögből egyaránt. A úgymond problémát csak tetézte egyébként, hogy az összes örménypolitikus vezető többek között, Robert Kochairán, eléggé pro-orosz politikus szemétét érdemes megjegyezni, aki a független Örményország második miniszterelnöke volt, Ő is, illetve az utódja Szerzs Szarcián is karabaki származású politikusok voltak. Az orosz párti politikát nagyon mélyen megtartották, viszont, ahogy ugye korábban említettem, nem nagyon haladt Törményország a társadalmi fejlődés irányába. Ezért végül is 2018 nyarán, hogy aktualitást mondjak, pont az akkori oroszországi focivilágbajnokság alatt döntötték meg, A tüntetők Szerzs Szarszian miniszterelnök hatalmát és a tüntetés vezetője egy friss dinamikus ellenzéki politikus Nikol Pásinyan lett Örvényország miniszterelnöke 2018 nyarán. Nikol Pásinyan aztán erős reformokhoz kezdett hozzá, illetve Elkezdte a kapcsolatkeresést Bakuval, Ankarával, akárta Biliszivel is, térségtöbbi államával, akiket az elmúlt évtizedek befelé fordulő örménypolitikája így számüzetésbe kényszerített, vagy hogy mondjam, szóval nem keresték velük a kapcsolatokat örménypolitikusok. Ezzel szemben Oroszországgal szemben egyre inkább távolságtartóbb magatartása lett Nikol Pashinyannak. Ez mégis mutatkozott, ugyanis Ilham Aliyev, Azerbaidzsán elnöke aztán 2020. szeptemberében úgy döntött, hogy itt az ideje visszafoglalni a megszállás alatt lévő hegyi karabagot, és végül is azóta a szakirodalomban 44 napos háborúban történt események után Hegyi Karabak java, beleértve Susa városát is, Azerbaidzsár része lett újra. Szóval a vesztes háború után, amelynek során Hegyi Karabak jelentős része elveszett az akkori fővároszt, Japanakert, azerül Hankedi még nem, mert a fegyverszüneti vonal egy kicsivel délebbre tőle Susa városánál húzódott ekkor. Nikol Pashinyan egy előrehozott választást írt ki, amelyet pártja még nagyobb fölénnyel nyert meg. És ebből az volt akkor leszűrhető, ez 2021 éve elején volt, szóval a háború után pár hónappal, hogy az örvénytársadalom egyre inkább elkezdett távolodni az oroszoktól, mégpedig azért, mert hiába volt, ekkor is már, Úgymond védelmi szerződése Moszkvának és Jerevánnak egymással, de Oroszország nem jött Örményország segítésére, hiába volt tagja Örményország a CSZTÚ-nak. Ugye ez a Varsói Szerződés utódszervezete, úgy tetszik a magyar sajtóban, orosz NATO-ként szoktak egyébként ráhivatkozni. És gyakorlatilag ezek után még a maradék egy egynapos offenzíva keretében a maradék hegyi karabakot, egyébként az örmény neve Artsakh volt, a hegyi karabak örmény államot is elfoglalta Azerbaidzsán. És hát gyakorlatilag az örményeknek ez egy saját kis trianonyuk volt. És az ezt követő hatalmi vívózkodásokban gyakorlatilag az egyetlen sikerélményük a tényleges prosperitás és jólét lett egyébként a korábbiakhoz képest nyilván, amit Nikol Pashinyan kormányzása képes volt elérni, az ország irántősen nyit, illetve nyitott is Európa felé. Illetve nyilván Amerika felé is, de erről majd később. És gyakorlatilag Örményország a földrajzi csapdája ellenére most már egyre inkább békülő kiegyezés és kiegyezéses hangot üt meg nem csak Bakuval, de Ankarával, illetve más korábbi ellenséges államokkal szemben is, például Pakisztánnal. Akkor át is adom zsebének a szót, hogy az elméleti keretrendszert taglalja, hogy gyakorlatilag miért is van Örményország abban a helyzetben a nemzetközi szakirodalmat tekintve,

Tehát az elméleti keretet a kisállamokra jellemző biztonságpolitikai biztonsági dilemmára vezetném vissza. Ez a Stephen Waltnak a balance of threat elmélete. Az, hogy a kisállamok hogyan úgymond balanszíroznak, hogyan egyensúlyoznak a biztonsággal. Ugye az elmélet két utat ír le nekik, a bandwagoning, Amely a szekértáborra utal, tehát hogy itt a kisállamok vagy összefognak, vagy összefognak egy nagy hatalommal, egymástól segítséget kérnek, így együtt már kredibilisen vissza tudnak tartani támadásokat. Vagy a balancing, amely igazából azt jelenti, hogy megpróbál egyensúlyozni a különböző nagyhatalmi érdekek között. És ez egy örményország, szerintem egy érdekes eset arra, hogyan lesz egy állam, hogyan vált státuszt egy állam ebbe. Tehát az orosz bandwagoning-től hogyan vált át a balancing felé. Ez azért fontos itt az elején leszögezni, hogy ennek a mentén hallgassák a hallgatók a további következő egy órát kb., hogy ebből az orosz szekértáborból hogyan megy át Örményország egy ilyen egyensúlyozó politika felé.

Itt a stratégiai csapdánál, stratégiai dilemmánál érdemes azt megemlíteni legelső sorban, hogy kettő a legközelebbi múltig ellenséges állammal, Törökország és Azerbajcsánnal van körülvéve Örvényország, akiknek a legfőbb céljuk, az a, ugye a törökök és az azeriek szokták ezt mondani, hogy iki devlet birmillet, vagyis két nemzet, két állam, egy nemzet. Hogy ők gyakorlatilag valamilyen módon politikailag, ha nem is államunió szinten, de a lehető legközelebbi egységet, szövetségességet tartsák fönn egymás között, mert hogy gyakorlatilag nagyon-nagyon hasonló a két nép nemzet egymáshoz, és ebbe úgymond egyszerűen útban van Örményország, és hogy valamit kell velük kezdeni ilyen módon. Nyilván ez sajnos vagy nem sajnos, de rideg politikai számításokkal, Ez volt az egyik indítéka és az 1915-ben végbe ment örménygenocídiumnak, ami egyébként a mai napig nyilván vitás terület a török örmény az erőviszonyban. Örményország egy nagyon-nagyon kis állam. Kevesebb, mint hárommilliós népességgel rendelkezik, és mindegy egyharmada a területe Magyarországnak, 29.000 négyzetkilométerről van szó. Tengeri kijárata éppenséggel nincsen, mivel a kaukázus hegyei között van, szóval egy kis hegyvidéki államról beszélünk egyébként. Nyilván rettenesen korlátozott gazdasági és katonai erőforrásokkal, viszont ezek miatt legalább rendkívül jól védhető az állam, ha más nem jutott nekik. A kulcskérdés pedig Örményország esetében a következő. Mit tesz az állam, amikor a fővédelmező már nem akarja vagy nem tudja megvédeni? Itt Oroszországról beszélünk, akik a politikai szakítás mellett egész egyszerűen le vannak kötve az ukrajnai háborúval olyan mértékben, hogy Bashar al-Assad szírelnök kezét is nagyon simán lengették 2024-ben, amikor is a lázadók megdöntötték a hatalmát. És ebből is nyilván tanult Jereván akkor, amikor befagyasztotta a kapcsolatait a CSZTO-val, befagyasztotta ott a tagságát.

De akkor nézzük is meg, hogy konkrétan mi is történt a 44 napos háború után. Igazából azt láthatjuk, hogy egy Új hadsereget szeretnek készíteni Örményország saját magának, ami valamennyire kredibilisan visszatudja tartani a fenyegetéseket. Ez mellett van egy olyan cél is, hogy egy minimális hazai hadipart is kialakítson, de ugye miután Oroszországtól nem kapott meg felelős segítséget, Így van egy olyan cél is, hogy ezeket diversifikálja a vásárolt eszközeit. Na tehát igazából a költségvetés szintjén azt láthatjuk, hogy a 2025-ös költségvetésben egy 20%-os emelkedés történt, így a GDP 6%-ára nőtt, azonban ebbe is, hogyha egy kicsit jobban belássuk magunkat, akkor azt láthatjuk, hogy 2026-ra viszont kb. egy 15%-os vágás történt, Ennek igazából az az oka, hogy voltak kamatterhek ezen a költségvetésen, emellett a USA-nak a Trump-i tárgyalások következtében nem tartották fontosnak tovább emelni a költségvetést, amely így is a 44 napos háború uta ugye rekord. Ugye azóta folyamatosan emelkedett a költségvetés. A hadseregnek igazából ez volt a... A 2026-os volt egy kis váltás, ahol a tervek szerint visszalett véve. Emellett ugye egy hadipari bázis szeretnének. Erre kb. 450 millió dollárt fektet be a kormányzat. Ezeket a cégeket segítse. Emellett, hogyha megnézzük, Az ábrát, amelyen Örményország fegyverbeszerzésének átrendeződése látható. Itt ugye láthatjuk egyértelműen, hogy ha 93-tól 25-ig vizsgáljuk a fegyverbeszerzéseket, ott Oroszország 63%-ot foglal le. Ez azonban igazából 2022-től kezdve, ugye az ukrán háború kitörésétől kezdve igazából lenullázódott teljesen, és India Átvette a szerepet 82 százalékkal, Franciaország pedig 18-al. Tehát volt egy hatalmas nagy átrendeződés ebben. Igen, igazából, itt összefoglalva röviden, a kormány stratégiája kettős, ugye van egy diversifikáció a beszerzésekben, van egy minimális iparépítés, amennyit ugye az ország meg tud Emellett ugye az Oroszországtól való levállás nem csak a CSTO-ból való kilépés, úgymond, vagy felfüggesztés, Hanem itt egy hadipari katonai együttműködés is felbomlott az országok között. És akkor most nézzük meg a mikrokörnyezetét a térségnek, konkrétan az azeri-török kapcsolatokat, itt mit láthatunk pontosan, Ákos, milyen fajta, miket tudunk elmondani politikai szinten?

Szóval ugye, ahogy korábban említettem, Örményországnak az erőforrásai rendkívüli korlátozottak, és Karabakh gyakorlatilag legalábbis úgy néz ki, hogy végleg elveszett most az örmények számára. Ezek miatt gyakorlatilag itt az ideje Pashinyan és Aliyev szerint is végleg békét kötni egymással Azerbajcsannak és Örményországnak. A fő vitapontok rendezése, mint például a határkielülés, ami már gyakorlatilag megvolt, Azerbaidzsán a teljes karavak mellett visszakapott még két-három falut is, így Örményország versejében, amit a szovjet határkielülőbizottság, a szovjet határkielülőbizottság még Azerbaidzsánnak ítélt annó, ezt is visszaadta nekik Pasinyan. És emellett, ami nagyon fontos még, az a közlekedési folyosók, A menekültek kérdése és a biztonsági garanciák. A menekültek kérdéséből gyakorlatilag az mondható, hogy az a 150 ezer örmény, akik a hegyi Karabakh örményköztársaságban laktak, azok egy per egy nem kapnak semmilyen kárpótlást azerbajzsántól, viszont gyakorlatilag mindenfajta retorziós egyéb mentességgel élhetik tovább az életüket örményországban vagy máshol, ahova éppen menekültek. A terület végső elvesztése során. A közlekedési folyosó az az, ami nagyon fontos a két ország kapcsolatában, ugyanis ide majd be fogunk szúrni egy térképet. Az Azerbajcser része a Nahi-Ceván Autonom tartomány és a többi szárazföldi azeri terület között helyezkedik el Örményországnak egy hosszanti nyúlványa, amelyet Szjúnyik tartománynak hívnak, ez az Örményország farkincájának szokás nevezni. És emiatt nincsen kapcsolat Azerbaidzsem két része, illetve hosszabban nézve Törökország és Azerbaidzsem között. És gyakorlatilag azt szeretné elérni Azerbaidzsem, hogy egy ilyen semleges út lehessen a két területe között, az Örményország Szíunyik tartományán át. Ez egyébként nem csak a két részt kapcsolná össze, de bőven megnyitná a határmenti kereskedelmet, illetve a gazdasági FDI befektetéseket is Örvényország számára itt. Emellett az azerbajcsáni normalizáció mellett elindult a kapcsolatok normalizációja Törökországgal szemben is. Most már gyakorlatilag 90 óta zárva lévő határoknál egy-egy delegáció, akár politikai, akár gazdasági már átállt megy, és a közeljövőben valószínűleg meg is történik a civil forgalom számára is a határkinyitása Karsz és Jereván tartományok között. Ugye ez ott az Örmény-Azeri... Bocsánat, az Örmény-Török határnál van ott Karsz és Iktír városok, amik határosok. Gyumri, illetve Yerevan városokkal. Yerevan ugye Örményország fővárosa. A népírtás kérdését úgy néz ki, hogy Pashinyan, mint gyakorlatilag vesztes pozícióban lévő elengedi, elengedte. Úgy néz ki legalábbis nem nagyon jöttek föl a tárgyalások folyamán Törökországgal való viszony normalizációjánál. És gyakorlatilag ez nélkül simán ankara áldását is adja a viszony normalizációra, hogy így nem kell elismerni azokat a vélt, illetve valós bűnöket, amit a múltbeli osztmántörök kormányzás elkövetett az örményekkel szemben. És ezen lépései pasinyannak azok karabak végleges feladása mellett, amik az örmény lakossággal szemben nem tetszését fejezi ki. Ezzel szemben az örmény lakosság nagy pasinyannal, szemben a belső egyet nem értés, a belső ellenszenv. Csakhogy ezt érdemi politikai alternatíva nem tudja meglovagolni, mivel az orosz barát erők az Azerbaijannal szembeni konfliktusban lévő cserbehagyás miatt Pedig végképp lejáratták magukat a zörménytársadalomnál, ezért politikai alternatíva hiány. Egyszerűen tartós Pasinyan berendezkedése és ezért Pasinyannak a politikája is tartós.

Egyensúlytalanságra szeretnék rámutatni. Ugye az első ábrán, amit itt be szeretnék mutatni az erbajcsáni fegyverbeszállítások látszanak. Ugye itt is nagyon nagy részt ugye Oroszország van egy nagy beszállítóként, ugye itt 93-tól 25-ig nézzük. A diagramom. A második Izrael, a harmadik Pakisztán, de itt ugye az utóbbi időben viszont már Törökország az rendkívül fontos beszállítója lett Azerbajcánnak. És akkor most, hogy ezt megnéztük, nézzük is meg a hatalmas egyesúlytanosságot, amire utaltam. Ugye hogyha a SIPRI adatbázisra nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy egy... Bocsi, a nézők kedvéért mondd el, hogy pontosan mit csinál és ez a SIPRI. Igen, ez már amúgy korábbi adásban előjött, ez a Stockholm Peace Research Institute, amely egy svéd think tank, Hadiiparral, katonai költségvetésekkel, biztonságpolitikával, ilyen témákkal foglalkoznak. Készítenek baromi jó adatbázisokat, amit mindenki nagyon szeret használni. Ugye részben csinálnak ilyen arm, tehát ilyen fegyverkereskedelemről. Ezek itt ugye nem a kézi fegyverekre kell gondolni, azok nem részei az adatbázisnak, hanem Különböző, tehát nem tudom, amit a hadseregeknél látunk civil felhasználásban nem, tehát tankok, repülőgépek, rakétarendszerek, légvédelmi rendszerek, Hajók, minden amit le tudunk képzelni és nem kézifegyver. Ugye ezek jelennek meg. És a Sipri, ugye ők TIV-be számolják az értékeket. Ez egy indikátor arra, hogy tehát ezek nem dollárban vannak megadva, nem egyéb mértékegységben, hanem TIV-ben. Ez azt jelenti, hogy mennyibe került az adott országban legyártani az eszközt. Ugye ezt egy közös szintre hozzák, ezért baromi könnyűvé teszi az összehasonlítást. Viszont költségvetésekhez, GDP-hez, dollárba kifejezett dolgokhoz nem lehet hasonlítani. Cserébe önmagához nagyon jól hasonlik, és azt is segít bemutatni, hogy ha van egy olyan vásárlás, aminek az áráról csak becslések vannak, ugye itt is meg tudjuk becsülni igazából, hogy körülbelül mennyibe kerülhet egy adott eszköz. Na de, nézzük akkor itt konkrétan Örményországnál, hogy ez mit is jelent. Ugye, ahogy látjuk az első ábrán itt, Azerbaidzsán és Örményország fegyverimportja között körülbelül négy és félszeres különbség van. Tehát ez tívben kifejezve igazából azt jelenti, hogy olyan 1400 tívet vásárolt Örményország és olyan 6000-et Azerbaidzsán. Emellett, hogyha ránézünk a Hogyha évekre lebontva nézzük, akkor is azt láthatjuk, hogy igazából 2019-en kívül, ahol volt egy nagyobb kiugrása Örményországnak a többi évben, hát jó nem teljesen, mert még 21-be, meg 22-be is, meg 23-be is kevéssel többet. Bására a törvényország, azonban a többi évben pedig hatalmas különbségeket láthatunk. És a tavalyi és a tavalyi előtti évben is Azerbajcán újra elkezdett nagyon fegyverkezni. Igen. Itt igazából erre szerettem volna rámutatni. Vissza is adom akkor Ákos a következő témádra.

Rendben, szóval a nyugattal kapcsolatos nyitást az Európai Unió felé kell elsősorban tekinteni. Gyakorlatilag az EU-nak van egy megfigyelő misszió is az örvényazári határon 2024 óta, és emellett a Pasi nyanféle demokratikus reformok támogatását is előterjesen üdvözli és támogatja is Brüsszel, és a biztonsági együttműködést a lehető legnagyobb, legmagasabb szinten bővítik. Az EU egyébként 2027-ig meghosszabbította az örmény határmentén működő misszió mandátumát, mert ez idén lejárt volna egyébként a tanács döntése alapján. Az Európai Unió mellett egyébként Franciaországgal van a legszorosabb viszony a Jerevánnak, akik az örmények legfontosabb partnerei gyakorlatilag az egész világon, ezt nyugodtan mondhatjuk. Fegyvereladásokkal, katonai együttműködésekkel és politikai támogatásokkal is támogatja Párizs Jerevánt Bakúval szemben. Emiatt Bakú pedig Párizsnak a jellegi, még jelenlegi gyarmati területeit, vagy a gyarmati területein lévő függetlenségi mozgalmakat támogatja. Például a 2024 nyári Új Kaledóniai zavargásoknál is erőteljesen az hazai titkosszolgálati szálak voltak azok, amik bele nyúltak a levesbe, úgymond. A franciák mellett egyébként még az USA, akik erőteljesen támogatják az új Yereváni vezetést, Donald Trump adminisztrációja különösen. Donald Trump szeretné felügyelni ezt a bizonyos pszjúnyik tartományon végigmenő Azerbajdzsánt, Törökországgal összekötő folyosót. Nem csak a gazdaságjelőnyök miatt, hanem mert ez a rész a határos Iránnal szemben is, és közvetlenül északfelül is lenne valamilyenféle amerikai jelenlét Irán határában, ami az USA-nak mindenképpen létérdeke, úgyhogy emiatt is támogatja. Donald Trump az örvényezeri kapcsolatoknak az elmélyülését ilyen formában is.

A nyugati kapcsolatok pedig katonai és hadípari szinten. Valóban, ahogy Ákos említette is, Franciaországgal ez ugye a legerősebb, lekiterjedtebb kapcsolat. Itt, hogyha fegyverrendszerekre kell gondolni, akkor Igazából a Cézár tüzességi eszközökre, Bastion járművekre, különböző radarokra és Mistral légvédelmi eszközökre kell elsősorban gondolni, de a Franciaországgal közös kiképzési programokat is tart Örményország, tehát az elit francia katonaképzőkben tanulhatnak az örménytisztek. Itt ugye az is érdekessége ennek a kapcsolatnak, hogy a francia parlament 2,7 milliárd euró értékben adta meg a felső korlátját a exportengedélyeknek, ugye milyen fegyvereket Örményországban lehet szállítani. De eddig az aláírt szerződések azok igazából 278 millió euróról szólnak, a leszállított eszközök pedig csak 20 millió euróról. Tehát itt majd még azért láthatunk egy nagy növekedést a következő időszakban, akár exportban. De az EU intézményei is pénzügyileg támogatják Örményországot egy európai békekereten keresztül az örmény fegyveres erőknek logisztikai kapacitásra adtak pénzt. És végül az USA. Az USA igazából nagyon nincsen plusz dolg, amit mondhatnék Ákoshoz képest. Ez inkább csak egy ilyen partnerség. De konkrét haditechnikai eszközökből a v-bet feldelítő drónokat adtak el az örmény haderőnek. De akkor én amúgy most átcsatolnék a keleti kapcsolatokra, itt Indiáról elsősorban, mert erre van is ábrám. Tehát a képen azt láthatjuk, hogy az indiai rendelések, ugye a CIPRIS adatbázis, ezt még fontos most kiemelnem, ez a képhez, hogy külön választja rendelésekre, illetve szállításokra. Rendelés az, amikor még csak megrendelik az eszközöket, szállítások pedig azok, amikor már az adott országra is szállította őket. És igazából azt láthatjuk, hogy 22 és 25 között az indiai részesítés a rendelésekből 82%, míg a A francia az 18, az orosz pedig 0, de szállítások terén viszont 22 és 24 között a indiai 52%-ot fed le, a francia 6-ot és az orosz pedig 42-t. Ugye itt lehet egy meglepődés, hogy még korábban azt mondtam, hogy igazából 22 óta nem történt vásárlás. Igen, vásárlás valóban nem történt. Ezek már olyan szállítások, amelyekre korábban történt szerződés. 2022 óta új rendelést Oroszországgal nem írtak alá a SZIPRI adatbázisa szerint a örmények. Igen, ezután a következő ábra is ahogy mutatja ezt, ugye itt látszik jobban talán ez a trendforduló, hogy Oroszország ugye itt 2010-től kezdve 2025-ig mutatja az ábra, hogy az orosz részesedés hatalmas egészen 2020-ig vagy 2022-ig. Utána pedig elkezdődik egy diverzifikáció, amelyben Indiát és Franciaország lesz igazából ezeknek a legfontosabb De Franciaország kapcsán is konkrétan kiemelhetően fegyverrendszereket, most India kapcsán is szeretném ezt megtenni. 2022-ben Örményország jelentős megállapotást írt alá Indiával, amely 15 üteg akas légvédelmi rendszer megvásárlásáról szól, 720 millió dollár értékben. Az első üteg 2024. novemberében már meg is érkezett. Ez komoly lépés a légvédelm erősítésében. Emellett Örményország PINAKA, MLRS rakétasorozatvetőrendszer is beszerzett három különböző változatban. Továbbá ATAGS és MARG 155 mm-es tüzességi rendszereket. Svati lokátorokat, valamit Concours páncéltörő rakétarendszereket is. Összességével különböző források szerint Örményország több mint 1,5 milliárd dollár értékben kötött szerződéseket Indiával az elmúlt években. Fontos azonban kiemelni egy nüanszot, ugyanis az indiai rendszerek valójában nyugati hibridek, Nagy részük NATO szabványú, 150 mm-es kaliberű, nyugati elektronikával vannak modernizálva. Így például a Trajan löveg, nem más, mint a francia Cézártüzességi Rendszer módosított indiai gyártású változata. De a Trajan löveg kapcsán ugye egy indiai cég mellett a francia-német KND-es gyártványa igazából. Ugye ez egy nagy előnyt jelent, ugyanis segít a kompatibilitásba. Ez a beszerzési stratégia pedig összességében jól mutatja, hogy Örményország tudatosan diverzifikálja a fegyver forrásait, csökkenti az egyoldalú függőségeket és olyan modern rendszereket szerez be, amelyek nem csak ütőképesek, hanem jól együttműködnek a saját rendszereivel. És akkor át is adnám a keleti kapcsolatokra neked Ákos, hogy akkor

Igen, szerintem itt még egy államot mindenképpen érdemes Örményország viszonyában feltüntetni, ez pedig nem más, mint Irán. Ugyanis, amíg Moszkvával egyre inkább távolodik a jereváni kormányzat, addig Teheránnal egyre inkább szorosabb viszonyt helyez kilátásba Jereván. Mégpedig stratégiai okok miatt, ugyanis az örmény török harapófogóval szemben, mindenkori ellensúlyozást biztosított egyébként Teherán és a közös örmény iráni határ, és a pragmatikus, sokszor baráti viszonyt ezek után is, gyakorlatilag hiába, hogy Amerikával és a nyugattal egyre inkább partneri viszonyba kerül Örményország, Az Oroszországgal ellentétben az Iránnal kapcsolatos jó viszonyát azt továbbra is szeretné fenntartani. Itt fontos megemlítenünk gyakorlatilag, hogy mai napig, legalábbis a háborúig voltak közös Örmény iráni hadgyakorlatok, illetve arról teljes megerősítés nincs, gyakorlatilag több újságcikken, illetve képi és videófelvételen is szerepel, hogy iráni hadi eszközöket vásárolt a jereváni kormányzat. És gyakorlatilag azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy stabil baráti viszony mindenképpen van Irán és Örményország között. Teljesen mindegy, hogy ki vezeti a két országot, mivel fontosak egymás számára. Irán számára egyébként gyanítom, ez már ilyen predikció a jövőre nézve, hogy egy fontos kapocs lesz Örményország a nyugattal folytatott kereskedelmében, pláne hogyha Igaznak bizonyulnak a memorandumban elhangzottak és feloldanak egy csomó forrást Irán számára.

Tehát akkor, hogyha már Ákos így elkezdtél a jövőről beszélni, akkor Én is röviden pár szót erről mondanék. Igazából korábban tényleg megtörtént az Őrményországban, hogy ez a magára maradottságot ismerte fel, amikor Oroszországtól nem kapta meg a megfelelő segítséget. Így most igazából egy kicsit ilyen limbóban vagyunk, tehát az EU-tól meg az USA-tól sem kapott még elegendő garanciát meg támogatást, de hát igazából én annyira nem tudom, hogy mi lesz még ezekből a dolgokból. Szóval ez lehet, hogy Ákos inkább a te asztalod, hogy szerinted te mit jósolsz Örményországnak ezekkel kapcsolatban. Én most nagyon nehezen tudnék kredibilissen valami jót mondani ezekre.

Szóval a lélegi véleményem Örményországgal szemben az, hogy Pasinyán gyakorlatilag ezzel a választási győzelmével bebetonozt teljesen a hatalmát, illetve az új Örmény külpolitikai irányvonalat, és minél inkább a nyugati csatlakozást tűzi ki cél előtt. Az egyetlen probléma, ahogy mindig is a földrajz volt, ugyanis Örményország így, hogy be van zárva több állam közé, így önmagában egyedül biztos nem fog tudni csatlakozni az Európai Unióhoz. Ehhez szüksége van Grúziára. Most a grúzörmény kapcsolatok viszont eléggé mély ponton vannak a grúzálompártnak az egyre inkább elszigetelődő tevékenysége miatt és egyre inkább kényszerítve Oroszország felé. Megy Grúzia, és az örmények ezzel szemben pont, hogy ellentétes utat járnak be. És gyakorlatilag például a kettő kibekkeli egymást, az egymásra utalt földrajzi viszony miatt egyik sem fog tudni ténylegesen az Európa-Júnió felé csatlakozni. Egymás nélkül, illetve Grúzia talán önállóan tudna, de Örményország Grúzia nélkül egyszerűen nem, mert a földrajzi adottságok ezt teszik lehetővé gyakorlatilag maximum, ha Törökországot valamilyen módon lehetne bevenni, vagy legalább valami különleges státuszt elérni és utána bevenni Örményországot. Még esetleg ezt lehetne valamilyen kilátás, de ez már nagyon Hosszútávú célkitűzés, szóval véleményem szerint Pasinyan kimaxolja a lehetőségét a nyugati nyitásban. A orosz kapcsolatban én, amíg tart az orosz-ukrá háború, én nem látok új dolgot, hogy valami új faktor. Nyomná be Örményország és Moszkva viszonyát. Ugye itt vannak már különböző gazdasági szankciók is Oroszországtól Örményországnak. Például az Örmény mezőgazdaság elsősorban gyümölcsimportot azt előtt teljesen szabályozza, hanem tiltja is már Moszkva, ami nagyon megviseli az örmény gazdákat és az örmény gazdaságot is. De a véleményem az egyébként, hogy valamilyenféle új módusz vivendi mindenképpen lesz majd Örményország és Oroszország között, már csak az Oroszországban élő nagyon aktív és nagyszámú örménydiaszpora nyomására is, hogy mást nem mondjak, Szergely Lavrov orosz külügyminiszter is örményszármazású például, szóval biztos, hogy ilyen könnyen Örményországot nem fogja elengedni Oroszország, de ez jelenleg Moszkvának nem aktuális, merthogy kisebb gondja is nagyobb ennél. És amit már ugye említettem is, hogy amit pozitívnak látok Örményország jövőképében, hogy itt egy nagyon fontos közvetítő állam lehet a gazdasági burokból kiszabaduló Irán és a nyugati vállalatok, gazdasági szereplők közötti kapcsolatban. Mindenféleképpen egy ebből a szempontból hídnak mondanám majd Örményországot a valószínűleg nem is túl távoli jövőben. És én ennyit szerettem volna mondani.

Tehát köszönjük szépen, hogy végighallgattatok minket. Hogyha tetszett a videónk, nyomjatok egy lájkot és iratkozzatok fel. Nagyon hálásak vagyunk emellett, hogyha megjegyzéseket tesztek a videóhoz, amint időnk engedi, válaszolunk is a megjegyzésekre. Tehát hajrá, alakítsunk ki egy beszélgetést Örményországról. Sziasztok! Sziasztok!