A KÍNAI BIZTONSÁG ANATÓMIÁJA A pártállami modell, a gazdasági hátország és a PLA modernizációja

Üdv mindenkinek! Ez itt a Védelmi Horizont. Az a podcast, ahol hadi, ipari és biztonságpolitikai szempontok alapján nézünk rá ugyanarra a témára. Egyszerre egy asztalnál. A nevem Zsebeházi Bálint, és most hárman ülünk a mikrofonok mögött. Velem szemben Pászor Ákos.

Üdvözlöm a tisztelt hallgatókat! Ákos vagyok.

Tőlem balra pedig... Názár Dumonkos. Én is üdvözlök minden hallgatót.

A mai adásban Kína került terítékre, hogyan is állnak a messzi keleten gazdasági, politikai és hadiipari szempontok szerint. De először is, mielőtt belevágnánk a témákban, kezdjük el egy bemutatkozással, hogy kik is vagyunk mi. Ákos, kezdje nyugodtan.

Szóval én Pásztor Ákos vagyok, 23 éves, jelenleg elsőéves biztonság- és védelempolitika mesterszakos hallgató a Nemzeti Közszolgálati Egyetemem. Alapszakot tavaly végeztem el Budapesti Kolvénusz Egyetem politikatudományok szakán. Jövő hónapban kezdek junior elemző és kapcsolattartó pozícióból a Ludovica Türk Tanulmányok Központjánál dolgozni. És emellett szabadidőnben igazából minden politikai, külpolitikai, gazdasági, biztonságpolitikai téma nagyon érdekel. Legnagyobb részt a Balkán, a közel-kelet és úgy a tágabb értelembe vett Ázsia kapcsán. Domi, akkor hagyjunk itt sorba.

Én jelenleg a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterszakán vagyok. Első éves alapszakomat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végeztem.

Igen, én Zsebeházi Bálint vagyok, alapvetően kicsit fekete bárányként, de én BSc-s tanulmányaimat a Corviuson Gazdasági Informatikán végeztem. Ugyanakkor a Széchenyi István szakkollégiumban Elmentem egy társadalomtudományi irányba, ahol főként hadiparral foglalkoztam, azon belül is Törökországgal, Oroszországgal, de érintek a kubitos cikkeim alapján mondjuk mesterséges intelligencia és hadsereg témakörjeit is. Ilyesmit, tehát én inkább a gazdasággelemző, ipari szempontokat veszem figyelembe majd a podcast során is, és még annyit szeretném volna elmondani, igen, hogy én mesterre pedig majd az ELTE-re, vagy hát még nem biztos, még nem vettek fel, de hogy data science-re, adattudományokra fogok menni, vagy az ELTE-re, vagy az Óbudai-ra.

És akkor még kiegészítve én is arra vagyok, milyen területekkel foglalkoznék egyébként. Politika és gazdaság az főleg a területem. Nyilván a nemzetközi tanulmányok alapján nemzetközi kapcsolatok, világpolitika, geopolitika az, ami igazán érdekel, illetve most a mesterszakon igyekszem a gazdaság mélyreájé is ásni. Aztán meglátjuk, hogy a podcastben mire és hogyan lesz szükségünk.

Ja. És akkor nézzük is meg, hogy tulajdonképpen mit akarunk ettől a podcasttől, mit várunk. Ákos, kezd te. Mit vársz a podcasttől? Milyen céljaid vannak szerint te személyesen? Miért vágtál bele ebbe velünk?

Személyesen azért vágtam ebbe bele, mert véleményem szerint, ha bár egy-két ilyen online tartalom felelhető, de ilyen tartós, pláne fiatal, egyetemi hallgatók 20 éves koruk elején kevés lehetőséget kaphatnak az ilyen tényleges megnyilvánulásukra, tudásukat, érdeklődési körüket fitogtatva, illetve a szélesebb körű tömegek tájékoztatása szempontjából. És ezt én egy nagyon jó lehetőségnek tartottam, azért is mondtam gyakorlatilag rögtön igent erre a podcast lehetőségre. És hát a legfőbb célom az nyilván így egyrészt a saját gondolataim továbbadása minden tisztelt hallgatónak, aki így megtisztel minket a figyelmével. Másrészt pedig a minél szélesebb látókörű emberek behívása, meghallgatása a podcast csatornánkon. Domi?

Én elsősorban azt várnám ettől a podcasttől, hogy egyrészt ugye kitöltsük ezt a kisebb űrt, amit már Ákos is említett, viszont én arra is hangsúlyt helyeznék, hogy tényleges adatokból induljunk ki, és nyilvánvalóan Inkább nyilvánosan elérhető adatokra tudunk építeni, de úgy gondolom, hogy azok alapján is ki lehet alakítani átfogóbb elemzéseket, átfogóbb rálátást adott kérdésekre, vagy akár adott országokra, mint most Kínával próbáljuk majd tenni. Tehát én azt várom, hogy adatok alapján, de véleményeket is hozzáfűzve, Tudjunk valami olyat letenni az asztalra, amiből mások tudnak építkezni.

Amúgy ez tök jól mondta ezeket az adatokat. Ez nekem is eszembe jutott, hogy ha általánosságban így ránézek, hogy a magyar nyelvű tartalmak azok inkább ilyen, tehát hogy mondjam, a társadalomtudományi vonalról jönnek ezek a biztonságpolitikai megközelítések, és nagyon kevés ilyen tényleg adatalapú elemzést lehet látni. Ez nem tudom, hogy pontosan minek az oka, pedig egyébként mondjuk védelmi iparban vagy különböző eszközöknek ugye a specifikációi alapján egyébként egész jó ilyen adatos elemzéseket lehetne csinálni, és akkor nyilván ezt az űrt is ki lehet tölteni. Én emellett azt is hiányolom, hogy egy ilyen erős, konstruktivista szemlélet valahogy így Magyarországon nem annyira... annak ellenére, hogy Európában annyira elterjedt, és mondjuk ez a realizmus, ez inkább az Egyesült Államokra igaz, vagy az ottani elemzőkre, az ilyen nagyobb think tank-ekben, mint a CSIS, IISS, meg ilyen helyeken.

Hudson Institute.

Igen, igen, ott szoktak általában inkább ilyen realista vonalat vinni, de hogy ilyen igazi konstruktivista adás itt Magyarországon még nem nagyon indult el, és én ebbe is látok fantáziát egyébként, hogy ilyenfajta megközelítéseket behozzunk. Még ahogy az Ákos is mondta, igen, amúgy így az, hogyha tényleg az ember így el akar fiatalon kezdeni így, hogy is mondjam, így véleményt formálni, akkor általában nagyon nehezen teheti meg, vagyis az akadémia az sokszor ezeket lefolytja kicsit, és sokszor tényleg ez a Az a szempont jelenik meg, hogy te mennyit publikáltál, milyen akadémiai rangban vagy, nem tudom, hogy te doktorandusz vagy-e, vagy ezeket megcsináltad-e. De amúgy meg nagyon sok értékes munka van, már csak ilyen BSC szakdolgozói szinten is, vagy különböző, vagy MSC szakdolgozók között is, akik amúgy szerintem tök jól értenek a kutatott témáikhoz, és tök érdekes lenne őket is meghallgatni. Nyilván nekünk is célunk az, hogy bevonjunk ilyen nagyobb, híresebb kutatókat, vagy olyan szakértőket, akiket mi relevánsnak, illetve szakmai elegeit ismernek gondolunk. Illetve ők mennyire hajlandóak ebben részben. Igen, meg azt is megállítjuk. De az is fontos szerintem, hogy a jövő értelmiségéről is beszélgessünk, hogy amúgy kik lesznek az ilyen nagyobb elemzők akár, vagy kiknek van mondani valójuk. Ezeket tök szívesen felkarolnánk egy ilyen internetes platformon. És igazából igen, mi ezeket szeretnénk, ezeket akarjuk. Erről szólna a podcast. És akkor az első adásunkban nézzünk is meg, szerintem kezdjük el a komolyabb ilyen tematikus szakmai témánkat, ami igazából mi most azt adtuk neki címnek, hogy Kína. Ez még lehet, hogy majd az adás közben változni fog, hogy merre fogunk lenni a beszélgetésben. Szóval tehát, hogy a mai tematikus témánkat elkezdjük most, tőlem jobbra fordulok, hogy Domi, akkor nézzük meg, hogy így overall mi látszik a kínai gazdaságról, demográfiáról, hasonlókról.

Tehát akkor előre bocsától, hogy ha bár nem vagyok még közgazdász, de egy kisebb gazdasági átfogó rátekintést hadd adjak Kínáról. Ugye azt szerintem senkinek nem kell magyarázni, hogy azért Kína globális szinten már piacvezetője vált nagyon sok területen. Itt viszont kiemelnék három területet, amit egyébként a kínai válműgyi főigazgatóság is kiemelt, ugye az elektromos járművek. Itt példaként megemlíthetjük akár a BYD-t és egyéb elektromos autókat, amik a Teslával versenyeznek, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó lithium-ion akkumulátorok. Ugyebár az akkumulátorgyártás az egész távalkeleten, de főleg Kínában nagyon hangsúlyossá vált, és mindezekhez kapcsolódóan a napelemek és a megvédő energetikai eszközök is. Nagyon fontos különböző különböző különböző különböző különböző különböző különböző különböző különböző különböző különböző Hát lassan már tényleg több évtizede. Egy olyan fontos szereplője Kína a világazdaságnak, amit nem hagyhatom figyelmen kívül, és ez majd a hadiparát is meg fogja határozni, de arról majd kicsit később. És szerintem azt is fontos megemlíteni, hogy ugye az utóbbi években láttuk, és ennek Donald Trump volt a nagy élharcosa, hogy az erős védővámok és korlátozások is ennek hatására jelentek meg, mivel Kínát egyre inkább az Egyesült Államok a saját versenytársának tekinti, és veszélyként érzékeli a gazdasági fejlődését. Ezt szemléletetve szeretnék a világbank egyik kimutatására áttérni. Itt ugye az első ábrán az látható, amit, ha minden igaz, meg tudunk mutatni a nézőknek, vagy hát a hallgatóknak.

Megpróbálom.

De azért igyekszem leírni. Elsősorban ugye a GDP-t, mint egy alapvető értéket szeretném megnézni. Ha 1960-tól figyeljük, ameddig a világbank adatai visszamednek, viszonylag egy egyszerű történet látszik kirajzolódni. Az Egyesült Államok szépen emelkedik folyamatosan, majd egyszer csak Kína a 90-es évek környékén elindul felfelé óvatosan, majd a 2000-es évek közepétől, illetve a 2010-es években hatalmas ugrásnak indul. És 2020 környékén már egészen úgy tűnik, hogy gyakorlatilag évek kérdése és utal is éri az Egyesült Államok GDP-t. Viszont szerintem itt érdemes kiemelni, amit a következő ábrán próbálunk megmutatni, hogy 2010-től, nem feltétlenül kell 10-től néznünk, de azt jelöltem most ki kezdő időpontnak, Ugye 12-13 környékén kezdődik Xi Jinping vezetősége, azonban a tízes éveket megnézve látszódik közeledés, és azért 2020-21-re tényleg egészen megközelíti Kína GDP az Egyesült Államokét. Azonban itt már nem olyan drasztikus, illetve hogyha a 21-től kezdődő időszakot figyeljük, ott elindult egy távolodás. Az Egyesült Államok képes volt a Covid után Kína ha bár százalékosan szintén növekedést mutatott, azonban ez az Egyesült Államokhoz hasonlítva netto kevésnek számított. Így újra növekedik a különbség a GDP-k között, ami szerintem egy érdekes trendforduló lehet, hogyha ez így folytatódik. És mindjárt arra is rátérünk, hogy vajon mi az, ami kínai oldalról ezt meghatározhatja. Még két ebret akartam megmutatni. A GDP per fő, mert szerintem ez is egy fontos szempont. Ebben egyértelmű az Egyesült Államok és Kína közötti hatalmas különbség. Ez ugye főleg azt mutatja meg, hogy alapvetően az átlag amerikainak a jóléte az sokkal magasabb, mint a kínai. És csak hogy itt számokat is mondjak, 84.000 dollár jut az éves GDP-ből egy amerikai állampolgárnak, míg Kínában ez 13.000 volt, 2024-es adatokról beszélünk. És amit kiemelnék itt, hogy Kína ezzel még a szegényebb országok közé tartozik, pedig maga az ország már a világ egyik legnagyobb gazdasági szereplője. Ez egy nagyon éles kontraszt. Tovább haladva, kicsit beszélnék még arról, hogy a kínai gazdaságban vajon mi volt ez, amit az egyik ábrán, a második ábrán láttunk is, hogy 2021-től egyszerűen nem tudták folytatni azt a pályát, amit addig láttunk a GDP növekedésben. És itt kiemelnék elsősorban az ingatlan szektort. Ugye az ingatlan szektor a kínai GDP-nek nagyjából olyan 25-30%-át jelentette építőipar és ingatlan piac együtt. Ez az IMF 24-25-ös országjelentése alapján. És ez volt az a kitettség, ami 2020-21-ben egy nagy problémával alakult, ugyanis óriási vállalatok, amik építkeztek Kínában, a csőd közeli állapotban, illetve egyesek csődbe is mentek. Ezután az egész szektor, hát mondhatni romogban van. Ez inkább egy újságírói túlzás, hogy romogban van, de kitartóan csökken az utóbbi néhány évben az építőipar és az ingatlanpiac teljesítménye, ami azért nagyon ártalmas a kínai gazdaságra, Mert a lakossági megtakarításoknak hatalmas része ingatlanban van, ez az egyik legfontosabb megtakarítása a legtöbb kínainak, és emiatt minden kínai a saját bőrén érzi gyakorlatilag ennek az iparágnak Gyengekedését. Ez már négy éve tart. Egy csendes, de folyamatos visszaesés. És egy érdekes párhuzamot nem én feleztem föl, de érdekes párhuzamra világított rá egy cikk, amiről olvastam.

Egy cikkeket majd belinkeljük. Igen.

Japán 90-es évekbeni válságáról beszéltek ott. Ami számadatokban egészen hasonlóan kezdődött az első néhány évében, és ez azért nem vetít előre sok jót Kínának, ugyanis ugye a 90-es évek beli válságban Japánnak hát nagyjából egy évtizedig tartott, ha jól emlékszem. Na most, hogyha itt tényleg utol akarják érni az Egyesült Államokat, ott egy 10 éves gazdasági összeomlás nem annyira fér bele. Eddig azért a kínai gazdaság abban a szempontból jobban áll, hogy egy látványos összeomlás és a gazdaság minden területét magával rántó összeomlás azért nem lett ebből a Az ingatlanpiaci problémákból azonban azt már látjuk, hogy ezt nem sikerült megoldani az utóbbi években. Az erős állami kontroll az segített és elhárította a belső válságot azzal, hogy a banki tőke az az ingatlan szektorból eléggé felfedezhetően átkerült a feldolgozóiparba, a gyártásba. Tehát van egy ilyen előnye úgymond Kínának most Japánnal szemben. Viszont mivel a fogyasztói bizalom megrendült, És csökken ugye ez a bizonyos CPI. Ez azt jelenti, hogy a belső fogyasztás az már rosszul áll Kínában. Ezért most nagyon nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a kivitát, az exportot növeljék, és ezzel sikerült is ellensúlyozni egyébként a belső válságot részben. Így sikerült egy 5%-os GDP növekedést összehozni. Azonban ez rendkívül export függévé tette a kínai gazdaságot, amit ugye a protekcionizmus, ami most bejött, és főleg Trumppal még inkább kiéleződött, ez most nagy sebelezhetőséget jelent a kínai gazdaságnak. Illetve még egy kis dologra hívnám fel a figyelmet a gazdaságnál. A fiatalkori munkanélküliségre, diplomás fiatalok körében nagyon magas a munkanélküliség jelenleg Kínában, mert egyszerűen nincs elég minőségi, fehérgalléros munkahely. Nem tudnak elég munkahelyet teremteni, és ezért a magasan képzett fiatalok sinnyik meg legjobban.

Amúgy, tök érdekes. Én azt hittem amúgy, hogy nekem az volt kicsit a fura, hogy mondtad, hogy egyébként a Covid, Az nekem, vagy hogy majd a hadiparnál például, ott hatalmas ellátási lánc problémákat szűlt. De ugye én azt képzelem egyébként, hogy mivel nagyon export függő a kínai gazdaság, ugye ott is ez megjelenhetett. Tehát amúgy nem tudom, hogy mikor, hányas évre is pontosan a fordulópontot megfordult.

Hát ugye, ha szimplán a GDP-t nézzük, és ugye most azt figyeltük, az itt 2021. Tehát 2020-ban viszonylag már közel volt a kínai és az Egyesült Államok gazdasága.

De ilyen trillió dollárra.

Nyilván, tehát hogy ez itt most, hogyha magyarul mondjuk ugye billió, billió, de ez az angol trillion, tehát abból Volt itt 21 billió dolláron volt 2020-ban az Egyesült Államok, míg 15 környékén Kína. Majd ez növekedett 23-ra az Egyesült Államoknál és 18-ra Kínánál, tehát ott közelítette meg legjobban. Ott gyakorlatilag 5 billió dollár különbség volt a két gazdaság között.

Szóval gyakorlatilag egy Franciaország meg Nagy-Britannia együttvéve csak a nézők úgy körülbelül tudják hova rakni. Igen, egy ekkora különbség.

Ez a kis különbség továbbra is hatalmas egyébként. De a 2021-es évtől Kína gazdasági növekedése megállt szinte. Nyilván nem megállt, de azért a korábbi növekedést nem tudta hozni. Még az Egyesült Államok tudta hozni azt a növekedést. Tehát most, ha megnézzük, ugye 29 billió dollár környékén van jelenleg az Egyesült Államok, Kína pedig 18 és 19 között.

Ja, amúgy még talán azt is érdemes lenne kiemelni a hallgatóknak, hogy miért, mert hogy ezek nominális adatok, nem a vásárlóerőparitáson, mert sokszor azzal szokták védeni a Kínát, hogy vásárlóerőparitáson már utolérte, meg hogy az ott teljesen más a trend.

Sőt, ott magasan vezet az Egyesült Államok előtt.

Igen, igen, ott magasan vezet. De hogy szerinted ezt miért nem volt fontos idehozni ebbe az elemzésbe? Vagy amúgy nekem van tippem.

Hát én azt mondanám, hogy a vásárlói aparításnak nyilván van értelme, de hogyha egy ennyire exportfüggő országról beszélünk, mint Kína, vagy az exportra építő országról beszélünk, mint Kína, és ugye ahol pont a hazai fogyasztás az, ami nem annyira teljesít jelenleg jól, Szerintem egyszerűen Kína annyira össze van kötve a világ többi részével, hogy a vásárló előkparitás szerintem nem Nem annyira meghatározó Kína esetében egy ennyire az egész világra kiterjedő gazdaságnál. De amúgy szerintem egyébként az Egyesült Államoknál is valamennyire játszik, mivel most inkább protekcionista törekvések vannak. De ha egy világhatalomról beszélünk, ott a vásárőröplításnak talán egy kicsit kevesebb hangsúlyt adnék.

Igen, nekem is amúgy hasonló magyarázet jutott eszembe, hogy gyakorlatilag itt az tök fontos, hogy amikor versenyeztetve vagy összehasonlítva nézzük az országokat, a vásárlóerőparitás ez mindig torzít. Tehát hogyha mondjuk, jó ez lehet, ez Kínán általán azért nem fontos a védelmi iparnál mondjuk, mert Egy csomó mindent meg tud oldani otthon is, de hogy amit ebből mondjuk importálnia kellene eszközöket, illetve alkatrészeket, azokat mind nominális értelemben kell venni. Ugye amúgy ez is érdekes, hogy igen, de ezt majd ránézzünk a katonai költségvetésnél, mert az biztos, hogy Amúgy ha kontaktálsz másokkal a világba, akkor amúgy nem a pipiti fog számítani.

Hát meg hogyha tényleg ilyen, ezt próbáltam kérdezni, hogyha világozdasági szereplő akarsz lenni, és tényleg a világ vezető gazdasága, akkor azért nem lehet azzal érvelni, hogy jó, Mondjuk alacsony értékű a valutám, meg nálam amúgy olcsóbbak a termékek. Tehát, hogy... Igen.

Tehát, hogy amikor egy világhatalomról beszélünk, akkor nála igazából az lesz fontos, hogyan kontaktál különböző szereplőkkel, és nem az, hogy otthon mennyiért veszem a dolgokat.

Nyilván.

De emellett még tök fontos, ugye van a katonai purchasing power, ugye azt külön számolják, mert viszonylag a katonai termékekre másfajta szabályok érvényesek, de majd erről is mutatunk ábrát, amikor odaírunk a hadiparhoz meg a védelmi költségvetéshez. De akkor folytasd, Domi.

Akkor tovább is mennék egy, szerintem sokszor viszonylag kevés hangsúlyt fektetnek erre a témára, az a demográfia. Viszont én az alapszakon egyébként a szakdolgozatomban ezzel a témával foglalkoztam, és én úgy gondolom, hogy Főleg egy biztonságpolitikai szempontból is, illetve gazdasági szempontból is rendkívül meghatározó lesz még a mi életünkben ez a téma. Már azért egyre több helyen beszélnek róla, hogy a népességcsökkenés és mindezeknek a Hatalmazottan érvényesülő különböző problémák, amik ezzel jönnek, azok hogy fognak minket befolyásolni. Viszont szerintem itt is most fontos lenne kicsit beszélnünk róla. Ugye bár Kínáról azt tudni kell, hogy 23-ig egyébként volt a világ legnépesebb országa, jelenleg azonban már a második India növekedésével és a kínai lakosság növekedés megállásával megelőzte India, és megindult a drámai népességcsökkenés is Kínában. Szerintem az nagyon érdekes, hogy egészen sokáig nevekedést láttunk, majd elég gyorsan megindult a népességcsökkenés is. És ha a jelenlegi trendek érvényesülnek és a jelenlegi becslések, akkor 2100-ra, nagyjából 700 millióra, tehát a felére csökkenhet a kínai lakosság. Nekem ez volt az az első adat, amire nagyon felkaptam a fejemet. És ugye erre gondolhatnánk, hogy hát úgyis sokan vannak, meg most igazából nem biztos, hogy ez föltétlenül probléma. Azonban, ha belegondolunk abba, hogy ugye az idős emberek szoktak meghalni, és a fiatalok, szóval, hogyha kevesebb ember születik, kevesebb ember lesz fiatal, Nyilván az idősek meghalnak, de egyre több idős utána még termelődik, úgymond. Mert jelenleg a legnagyobb életkori réteg az még azért a közékkorú a kínai társadalomban. Tehát ugye ha elképzelünk egy korfát, úgy néz ki, hogy fölfele szélesebb, alul keskenyebb. Tehát a fiatalok kevesen vannak, az idősebbek sokan. És a legtetején még mindig egy kicsit keskenyebb, mint a közepe. Tehát most todódik még föl egy hatalmas népességtömeg a nyugdíjas korosztályba, és utána nem termelődik újra egy széles, középkorú dolgozó réteg, majd pedig ennek a kevesebb embernek még kevesebb gyereke is lesz. Tehát ez egy elhúzódó és igazából önmagát erősítő folyamattá válik. Jelenleg a median életkor az 40 év, ami már jelezheti nekünk azt, hogy nyilván ott aktívan dolgozik az ember és pénzt keres, értéket teremt, stb. Azonban, ha ez még följebb tolódik, akkor eljutunk arra a pontra, hogy a lakosság fele majd Mindjárt mondom, mert erre adatom is van. Úgy számolnak, hogy 2079-re Egy eltartott jut majd egy dolgozóra, tehát nyilván itt a gyerekeket is bele kell venni, de nagyjából olyan 40% körüli része a kínai lakosságnak 2079-re nyugdíjas lehet. És azért azt szerintem nem kell magyarázni, hogy ez egy gazdasági, hadipari és egyáltalán társadalmi szempontból egy teljesen új helyzet, amiben még nem nagyon találkozott az emberiség. És főleg nem egy modern világhatalom, ami a világ gazdasági érjére akar törni. Jelenleg a termelékenységirát, ami egy kifejezetten fontos adat ebből a szempontból, az 1,02 körül mozgott 23-ban, és azóta már 1 alá is ment. Ez azt jelenti, hogy ha leosztanánk az összes megszülető gyereket az összes nővel, akkor megkapjuk, hogy egy nő úgymond hány gyereket szül. Csak hát ugye az a probléma ezzel, hogy ha egy nő egy gyereket szül, az még nem elég a helyettesítéséhez a társadalomnak, mert ugye két gyerek, két szülője van a gyereknek, és azt a kettőt kell helyettesíteni. Tehát ennek az értéknek nagyjából dupla ennyinek kéne lenni ahhoz, hogy egyáltalán stagnáljon a lakosság száma. És most pedig feles. Tehát, hogyha mondjuk van 8 nagyszülő, annak van 4 gyereke. Nyilván ez most kicsit leegyszerűsítése dolgoknak, de 8 nagyszülőnek van 4 gyereke, és ennek a 4 gyereknek pedig lesz, akkor 2 unoka lesz a Swiss 8 nagyszülőnél. Ez viszonylag gyorsan 2-3 generáció alatt hatalmas csökkenést hozhat. És ami még egy fontos szempont, hogy ugye Kínát időregedő országnak hívják. Mert ez a demográfiai válság sokszor akkor jön már be, amikor egy gazdaság eljutott olyan szintre, hogy az egyfőre jutó GDP már jóléti államok szintjén van. Ez ugye, mint az elején is említettem, Kínánál még nagyon nem jutott el erre a szintre. Tehát egy szegény társadalom, ami előrekszik, az nagyon rá lesz utalva az államra, és ez még válságokkal együtt hatalmas területeket fog rólni az állami szektorra, ami ugye Kínában eléggé nagy. Nyilván ennek fontos része volt az egyke politika, arra most így hosszabban inkább nem térek ki, hogy maradjon még idő a más témákra is. Van már ugye nem születik elég gyerek ennek, Vannak gazdaság és társadalmi szempontja is. Hát igen, egyedülregedő társadalommal néz szembe Kína, ami nagy gazdasági veszélyeket hoz maga után, egy összeomló nyugdíjrendszert, fogyatkozó munkaerőt, és hát ezt az eltartottsági rátát, ami elég szörnyű, hogy tényleg az évszázad második felére nagyjából egy dolgozónak kell majd egy eltartottat eltartania. Ilyennel még nem olyan találkoztunk. Tehát szerintem egy hatalmas kérdőjel Kína demográfiai helyzete, mind politikailag, mind gazdaságilag, mind hadipari szempontból, és szerintem ez is egy meghatározó kérdés lesz minden más kérdés mellett a következő évtizedekben. Mindezek után pedig át is adnám a szót. Ákos, kérlek!

Nagyon szépen köszönöm domonkos a szót. Szóval én akkor kína politikumáról fogok beszélni, hogy hogyan is zajlik a politikai döntéshozatal, mind az intézményi, mind a szakpolitikai, mind amennyire tudjuk bár az, ahogy a CIA is fogalmaz egy eléggé black boxa politics része meg, vagyis így a döntéshozatal a kínai kommunista párton belül. Szóval, mint ugye tudjuk Mao Zedong 1949 évvégén a tiltott város előtt kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot, bár akkor még nem teljesen a mai formájában állt föl, ugyanis a több part menti szigetet köbbek között hajnant, ami ugye egy karika formájú, spirál formájú a vietnámi partok mentén relatíve nagy. Csak 1950-ben foglalták el 50 még több, kisebb szigetcsoportot a keleti, illetve a dél-kínai tengeren is. És a később valamelyiket csak a 70-es, 80-as évekre, a Spratly szigetek, vagy délen még több, attól vonalata az úgynevezett 9-dash line, vagyis ez a kilencugrás vonal mentén, ez egyébként a mai napig is. Több országgal osztozik így a sok attól és sziget lánccal együtt, de Kína ezt egyre inkább ambiciózus terjeszkedőpolitikával próbálja véghezvinni a terjeszkedést ezen irányban is. Nyilván itt a fő cél a nyílt óceánokra.

Bocsi, de még a 9-Dash Line-ról kicsit beszélj a nézők kedvéért, hogy pontosan mi az.

Így jó, rendben. Szóval ez a Nine-Dash Line, ez a dél-kínai tengeren egy Kína által, jó résztől hatalmulag, viszont még a Csang Kaj-sek korszak, vagyis a nacionalisták két világháború közötti időszakában kialakított koncepció, hogy Kínának a felségvizei, illetve a szigeti kitárjadése az egészen a Fülöp-szigetek keleti partjától, Borneo északi vonalán és Indokína Szintén keleti partjáig ki kell, hogy terjedjen. És ezt így körbefogó háromszög összes szigetét, beleértve a Spratly és egyéb szigetcsoportokat, mind Kínának kell, hogy uralja. És ez nyilván mai napig Dochrina Kínánál, és rengeteg mesterséges szigetet épít, akár egy kisebb homokbuckát, egy kisebb sziklát is képzeljünk el, amihez rengeteg Anyagot hordanak gyakorlatilag oda, hogy normálisabb szigetek legyenek, amiket nyilván hadi célokra használnak fel. Nyilván. Nyilván, nyilván, nyilván. Ezt majd kivágjuk. Térképet ide beszúrhatunk egyébként a Spratly-szigetekről. Majd mutatjuk. Igen. És egyébként érdekesség, hogy amit az elején említettem, ez a Hainan-sziget, amit már a Népköztársaság hivatalos kikiáltása után foglalt el a Népi Felszabadítás Csereg, ugye ez a kínai haderőnek a hivatalos neve, nem Chinese Armed Forces, mert egyébként az a tajvaninak a hivatalos neve, de erről majd egy kicsit később. Ők ezt már csak az 50-ben foglalták el, ugye? És egyébként mostani terve a kínai kommunista pártnak, hogy itt egy ilyen, egyrészt ilyen trópusi turista paradicsomot, másrészt pedig ilyen szabadkereséremi övezetet hozzon létre. Szóval gyakorlatilag úgy csinál egy Hongkongot, Makaót, hogy az száz százalékban Kínához tartozik. Nyilván ezzel is Hongkongnak meg Makaónak a térségbeli Befektető, illetve turista vonzereit is megpróbálja redukálni, hogy még a mostaninál is jobban függjenek Pekingtől. Ugye ezt szerintem köztudott a nézők, hallgatók szempontjából is, hogy Hongkongot 1997-ben a Nagy-Britannia, Makót pedig 1999-ben a portugál állam odaadta a hosszabb leasingje. Hát a portugál esetében ez több mint 500 év, Nagy-Britannia esetében meg ugye 99. Volt, visszaadta a Kínai Népköztársaságnak, és azóta Kína vállalta, akkor Chang Zemin volt a főtitkár, hogy 50 évig ez a két terület különleges gazdasági övezetként fog funkcionálni, külön valutával, Külön politikummal, döntéshozatallal, akik azért elég erősen függjenek Kínától, így döntéshozatal és egyéb dolgokat tekintve. Rendvédelmük relatíve lehet önálló, viszont haderejük és egyéb ilyen komolyabb dolguk nem lehet, külügyeket is saját maguk intézik, stb. stb. Szárazföldi terjeszkedés Kínának jelenleg nem feltétlenül aktuális. Egyébként Tibet 1951-es elfoglalása és a kína-indiai határháborúk a 60-as évek óta relatíve béke honol, illetve honolta. Az indiákkal még 2020-ban volt legutóbb egy elég erős incidens, de Kína itt egy-két himalájai magaslatot leszámítva Alapvetően jelleg nem érdekelt a nagyobb fokú konfliktus zilálásban. India esetében különösen, de a baráti Pakisztánnal meg érthető okokból csak a más híregy nézve szintén. A kínai politikumról sokan azt gondolják, hogy ez egy egypártrendszer egyébként, de a Tiananmen tér után bevezettek egy ilyen részleges, nyilván látszólagos többpárrendszert, és az Alsóházban például a 2873 képviselőből csak 2509. A kommunista párt tagja. A maradék egyébként 9 másik ilyen bábpárton osztoznak. Egyébként ilyen szempontból hasonló a szocializmus alatt létező Bulgáriához, illetve Kelet-Németországhoz, ahol szintén hasonlóan működött ez az áll több párt rendszer. Felsőházban szintén hasonlóak a viszonyok, ott nincs is túl nagy többségük, a 162-ből csak 107 fős többségük van, úgyhogy lehet, hogy akár több európai államnál is kélezettebb pártversenye lehet a Kínai Népköztársaságnak, legalábbis így látszólag. De lényeg ami lényeg, gyakorlatilag teljes egészében a Kínai Kommunista Párt Uralma érvényesül minden tekintetben. A legtöbb kínai, így nagy átlagot nézve, Közben, Mikrotaláció, stb. alapján tényleges demokráciára nem is feltétlenül vágyik. Szóval, ami a legtöbb hiba, illetve a legtöbb kritika, azért éri a lakosság szempontjából a vezető kommunista pártot, hogy az élelmiszerbiztonságot nagyon sok kínai kritikusan éli, meg egyébként vizekminősége, Munkakörülmények, illetve gyakorlatilag itt is egyre erősebb a nacionalista, ha úgy tetszik, soviniszta, terjeszkedéspárti fennhang is nyilván a fokozódó gazdasági és jóléti kihívásokra, mint szélső baloldali, mint, ha úgy tetszik, szélső jobb baloldali, bár kérdés, hogy a kínai politikai palettán ez most ki hol helyezkedik el, ugye? Révél, hogy kommunizmusról van szó legalábbis papíron. Egyre komolyabb befolyással bírnak a döntéshozatalt tekintve is. Xi Jinping pártfőtitkár 2012-es, illetve 2013-as elnökké vállása után elkezdte jó részt a tisztogatáspolitikát, aminek aztán az eredménye, hogy rengeteg fiatal pártkádert és egyéb tisztet berakott különböző védelmi és állami gazgatási pozíciókra. Ez egyrészt Ahogy Domonkos is említette, hogy minél több helytisztuljon meg a fiatalok számára, így a fehérgall léros rétegben. Másrészt korrupcióellenes üldözés, harmadrészt pedig lojális kádereknek a pártközpontban, vagy hogy nem is a pártközpontban, hanem így az állami gazgatásban, illetve minden döntéshozatali szerve való beiktatása a fő feladata ennek. Illetve ezért csinálták. Legutóbbi hír például, hogy őrizetbe vették le, és tartóztatták szerintem azóta is valami. Pekingtől, Csanghajtól távoli börtönben van a kínai vezérkari főnök is. Ez körülbelül egy hónappal ezelőtt ír, és a pozíció azóta is Betörtetlen eddig. Őről az emberkéről azt tudták egyébként, amennyire lehet hinni a nyugati forrásoknak, hogy Xi Jinping egyik legközelebbi embere, de hát valamilyen dologba ő is belekeveredett ezek szerint, ami Xi elvtársnak nem tetszett, és hát most várja a fátuszát.

Meg lehet kérnem, hogy mindez a pusztán a fiúságnak való helyteremtés része? Hát benne van az is. Benne van az is.

Tajvanról való viszonyról is mondanék pár szót. Ugye ezt úgy a magyar köznyelv, illetve gondolom így a külföldi köznyelv is Tajvannak mondja ezt a egyébként nem csak Tajvan szigetéből álló de facto állami entitást. Hanem a hibatalos neve ugye Kínai Köztársaság, lévén hogy Csang Kaj-sek tábornok. A Kuomintang akkori kormánypárt, ami még 2000-ig kormánypárt lesz, spoiler, 1948-49 fordulóján, akkor még ők nem tudták, de Chongqing, illetve Chengdu városából végleg az akkor frissen Japántól visszaszerzett szigetre menekült át. És aztán tartósan ott is rendezkedett be. A történelemről talán annyit érdemes elindítani, ezt nem feltétlenül azt tudod szintén, hogy az összes Ausztronéz nép még az ókorban, illetve az őskorban, onnan indult ki Polinéziát, illetve Dél-Kelet-Ázsia egy jó részét Úgymond elfoglaló, benépesítő útjára gyakorlatilag etnológusok, nyelvészek visszavezették, hogy a legtöbb ilyen Ausztronéz, illetve Polinéz népcsoport az a mai Tajvan, mi ős lakosokkal mutat legközelebbi rokonságot egyébként. Kínaiak a európai értelemben, vagy középkorban is meg-megjelentek már, legalábbis ott a tajvani szoroson lévő Pescadores szigeteken mindenképpen. De magát a főszigetet tartósan nem kezdték el benépesíteni. Érdekesség, hogy legelőször a portugálok, illetve a hollandok jelentek, meg itt kereskedő bázisokat felállítva. És tartósan csak az úgynevezett Ming és Qing dinasztiai átmenetben egy kalóz király, Koxinga, Akkor telepedett meg így szintén kvázi vésztartalékként a szigeten, mikor már a Ming dinasztiát legalábbis az Északi ország részből jól észreüldözte a Manchu eredetű Qing dinasztia, és Coxinga itt egyrészt így a saját politikai táborának való terjeszkedés, másrészt pedig a saját ambícióit, hogy egy kvázi Kína értelemben vett prónoi pál és rajta bánság sztoriát újrajátszva saját államot hozzon létre. A nézők is tudják valamihez kapcsolni. Gyakorlatilag ő aztán az utódaival együtt 21-22 évig uralta a szigetet. Majd egy Shi Leng nevű kínai, akkor már Manchu dinasztia beli admirális volt az 1683-ban, aki véglegesen a szárazföldi Kínához csatolta a szigetet. Ekkor már abszolút kínai han, kínai többségű volt, illetve más dél-kínai népek is laktak ott. Hakkák, Hokkienek, akik etnikailag kínaiak, viszont nem a mandalint beszélték, illetve a hanokhoz sem feltétlenül sorolhatóak, de a kínaiakhoz. Mindenképpen sorolható népek lakták ott, akik így a Holland és elején még a Portugál gyarmati évek alatt kerültek oda, így idénymunkásként stb. Ők aztán kínai uralommal rákerültek, most a Manchu dinasztia alatt. Aztán 200 év béke és kínai uralom után Japán, az első kína-japán háborúban a Liaodong félszigettel együtt 1895-ben a Shimonoszeki békében elfoglalta a szigetet, és egészen a következő ötven évben meg is tartotta, aminek során, ahogy taglaltuk már, Csang Kaj-sek elmenekült oda a pereputtyával együtt. Kína egyébként nagyon sokáig már, mint itt már a népköztársaságról beszélünk, már össze is gyűjtött körülbelül 3-400 ezer katonát és rengeteg az oroszoktól, illetve a japánoktól zsákmányolt hadihajót egyébként, amivel valószínűleg el is tudta volna foglalni viszonylag könnyedén Tajvan szigetét, de ekkor ment oda Douglas MacArthur tábornak és mondta, hogy Megüzente Pekingbe, hogy akkor ez így nem fog továbbműködni különben. Ott Kína is megizlelheti Nagasaki és Hiroshima-nak az ízét. Ezt valahogy így ilyen hangnemben taglalta egyébként. Ez konkrétan ilyen hangnemben taglalta. Az akkor ugye hivatalos diplomácia kapcsolat nem volt ugye elértelemszerűen Peking és Washington között. Mert hogy ugye Washington a kínai köztársaságot, ami most Tajvanra menekült, ismerte hivatalos kínai entitásként. Egészen 1972-ig, amikor is Nixon az ismert utazása során Kissingerrel együtt hivatalossal ismerte Kommunista párt hatalmát Pekingben és innentől kezdve egyre több állam már Pekinget ismerte el, a kommunista pártot legitim kínai államként. Egyébként mai napig vannak legismertebb többek között Guatemala, Paraguay, Zimbabwe, a Batikán, illetve azt hiszem Kiribati, akik a mai napig, illetve Tuvalu is, ne felejtsük el Tuvalu, egy nagyon fontos valami entitás, állam, akik mai napig Tajpejt tekintik, a hibatalos a Kínának, Vatikánban van is egy kínai nagykövetség, tajvani nagykövetség. Volt szerencsém személyesen is látni. És hogy milyenek a transz-szorosi kapcsolatok ez az angol szakkifejezéssel? Cross-state relations? Hát 2022 óta egyre inkább Kezd degradálódni, gyakorlatilag elmondható egyébként Tajvanról, ami jó részt Xi Jinping érájának az érdeme, hogy gazdaságilag nagyon hozzá lett fűzve az entitás, hívjuk entitásnak, magához a szárazföldi Kínához, a mainland China-hoz. Viszont a politikai szembenállást tekintve egyre erőteljesebbek a függetlenségpárti zöldek, akik a teljes elszakadást, illetve a független Tajvant követelik. Ezzel szemben van a Kuomintang, a Pan Blue Coalition, vagyis ez az összkék koalícióval együtt. Akik viszont teljes uniót nem akarnak Kínával, de hogy ez az egy ország kettő rendszer vagy egy ország három rendszer elve alakján szeretnének ilyen összkínai államkonföderációban, mondjuk egy brit nemzetközösségnél nyilván szorosabb valamiben, de egy kínai államban élni. És nyilván a pekingi központi kormányzat őket támogatja. Olyannyira, hogy Donald Trump és Vladimir Putin elmúlt hetekben lévő látogatás előtt ennek a pártnak a vezetője, egy azt hiszem Long vezeték nevű hölgy, több napos kínai körútra is érkezett, ahol tárgyalt Xi Jinping pártfőtitkárral. Ilyet, hogy hivatalban lévő pártelnök látogatást tegyen Kínában, még ha csak most ellenzék is, Nem tudom, hogy egyszer a 2000-es években, aztán 2004-ben volt talál hasonló, de akkor a béke hangdemében, de akkor az akkori kormánypár tette ezt meg, de ilyet, hogy ellenzéki ilyet tegyen, az gyakorlatilag egyrészt nyílt beismerése annak, hogy a Kuomintang valamilyenféle egyesülést szeretne véghez vinni Kínával, illetve annak is, hogy gyakorlatilag Kínának, mármint Pekingnek nagyon sok úgymond beépített embere van, illetve lehet a tajvani politika életben. Azt biztosan tudjuk nyugati hírszerzési forrásokra is támaszkodva, hogy a kínai maffiák, ismertetnevén a triádok, Tajvanon tevékenykedő emberei, ők bizony előteljesen Peking felé hajlanak, Mindenfajta illegális akcióikkal is a minden szorosabb együttmozgást, együtt összefonódást kívánják elérni Tajpej és Peking között, amíg ez lehetséges. Tajvanban egyébként körülbelül 1990-es évektől tekinthető többpárti demokráciának ténylegesen Li Teng-hui volt az, aki Csang Kaj-sek, Ugye 1975-ben meghalt és utána 90-es évekig a fia Csang Chin Kuo uralkodott, volt hatalmon, de ő csak részleges demokráciát vezetett be. Li Teng-kui volt az, aki a tényleges, ma értelmebbet modern Kínai Köztársaságnak, alias Tajvannak volt úgymond az alapító atya. Őt is tartják a legbecsesebben. Ő egyébként még a Japán-Tajvanon született, 20-as években, és a kezdeti ezredfordulós 90-es évekbeli unanista meggyőződését aztán egyre inkább tajvani függetlenségére cserélte. Egyébként azt hiszem Covid-ban halt meg az illető. 2020-ban 90 sok évesen, szóval innen is béke poraira az öregnek. És igazából a tajvani-kínai kapcsolatokról ennyit szerettem volna mondani.

Jó. Akkor át is térünk a védelmi iparral, védelmi gazdaságára Kínának. Vagy inkább hadi ipar, hadi gazdaság. Érdekes kérdés.

Áborús minisztérium?

Az egy másik orkeszt résznek lesz. A háború minisztériuma. Szóval, igen, én itt elsőnek azzal kezdeném, hogy tulajdonképpen a védelmi költségvetése Kínának már abba milyen sok problémába ütközünk, hogy egyáltalán megmondjuk, hogy az pontosan mekkora, ahogy a GDP-nél is itt is van egy jó nagy szórás. Például a kínai hivatalos A becsmondás az 231 milliárd dollár, míg a SIPRI, egy svéd think tank kutatóintézetnek a becslése már 318 milliárdról beszél. Az IISS-nek a becslése, ami egy amerikai think tank, ott 325 milliárd dollárról van szó. És már itt is érzékeljük azt, hogy a kínai hivatalos becslésen kb. egy más feleset kell szorozni, hogy megkapjuk igazából a nyugati finktenkeknek meg a szakértőknek a számait. Ugye ez nagy részt azért van, mert Részben Kína a kettős felhasználású rendszereit nem számítja bele, másrészt pedig a népi fegyveres rendőrséget sem, amely használható hadi alkalmazása nem csak rendvédelemre, De hogyha megnézzük, ahogy már említettem korábban, van a katonai vásárlóerőparitás is, amelyekről lehet számolni. Ott pedig azt láthatjuk, hogy az MIT-nak egy 471 milliárdos beszélése van. A military PPP datának, amely egy publikáción alapszik, az pedig egy körülbelül 600 milliárd dolláros védelmi költségvetés számít be. Ez részben azért érdekes, mert ha az Egyesült Államokkal összehasonlítjuk, akkor még mindig nem túl, mondhatjuk azt, hogy nem túl sok. Mondjuk, ha azt nézzük, hogy alakul a nominális érték, ott kb. egy Ugye egy harmada, azt hiszem most így. Hogy van ez? Igen, ott kb. egy harmada a... A védelmi kiadásoknak, de hogyha pedig PPP-n nézzük, ott már több, mint a fele az Egyesült Államok katonai kiadásainak. Tehát itt egy hatalmas eltérést láthatunk. Másrészt ez azért is érdekes, mert Kínának gyakorlatilag megötszöröződött a 2000-es évek elejétől a védelmi kiadásai. Tehát, hogy ez a védelmi, biztonsági architektúrában egy nagy változás jelentett a térségben. Érdekes plusz az, hogy gyakorlatilag azt látjuk, hogy a National Total War doktrína megy Kínába, tehát hogy alapvetően az a doktrína, hogy egy háború esetén mindenfajta civil felhasználású eszközt is fel lehet használni. Katonai alkalmazásra. Ebben az utóbbi időben jöttek ki izgalmasabb hírek, amikor tanker hajókat, konténer hajókat kezdtek el rakétákkal felfegyverezni. Tehát ilyen konténer balisztikus rakéták gyakorlatilag, amik konténerből indíthatóak. Kívülről teljesen nem néz ki, mintha kereskedelmi hajók lennének. Vagy kereskedelmi céljuk lenne, de belül ott vannak a rakéták. Ugye ez a nemzetközi jogot eléggé sért, így a kereskedelmet nem szabad felfegyverezni.

Valószínűleg Coxinga sem volt érdekelt ekkora.

Lehet. Coxinga.

Koxinga se értene egyet ezzel a Kínai stratégiával, de hát most itt tartunk. Vagy lehet pont egyet értene? Lehet ő pont egyet értene.

Lehet ő pont egyet értene. Koxinga egyet értene, a Kalózkirály az egyet értene.

A Kalózkirály? Hát mondjuk, hogyha a kereskedelmet felfegyverzed, az a lehet, hogy az a Kalózoknak nem olyan jó.

Itt a Manju hódítók, a Sölang admirális az, aki nem fejtelen érte.

Igen, igen.

Igen, tehát valójában ezt láthatjuk, hogy van egy ilyen vonal, hogy egyre jobban felfegyverkezik a Kína, aminek, tehát igen van ez a National Total War része, amiben ez a fontos, hogy kettős felhasználású technológiákra nagy hangsúlyt fektet a Kína. Igen, emellett ez is egy érdekes szempont lehet, amit szerintem fontos lehet behozni. Ugye alapvetően hagyományosan mondjuk a katonai flották arra lettek kitalálva, hogy megvédjük a kereskedelmi útvonalinkat és power projection-t hajtsunk végre ezáltal. Azonban Kína esetén azt láthatjuk, hogy még zajlik el a flottaépítés folyamatosan. Feltövődik az a kérdés, hogy pontosan ki ellen akarja megvédeni ezt a fajta kereskedelmét. A legnagyobb kereskedelmi partnere ugyanis a Hát ez így több országot jelent, természetesen az ASEAN, tehát a dél-kelet-ázsiai országok, amellyel 1000 milliárd dolláros az Európai Unió, amellyel 825 milliárd dolláros összkereskedelme van, utána jön az Egyesült Államok, Hongkong és végül Tajvan.

De ugyanezek az államok... A kérdés, hogy Hongkongot például mennyire tekinthetjük önnek az államnak és mennyire ilyen belkereskedelemnek.

De mondjuk Hongkongnál lehet, hogy a flotta annyira nem játszik. Ott lehet, hogy annyira nem fontos.

Valószínűleg a táraszföldi kereskedelem. De a gyöngyfajó nem biztos, hogy annyit kereskedik a hajókkal.

Igen. Hát Hongkongnál most azt nem tudom, hogy ki akarjuk ennyitni Hongkong kérdését. A statisztikákban... Részem, hogy tértem rá, de... Igen. Hát a kereskedelme, a statisztikákban úgy jelennek meg, mint... Szerintem nem statisztikával foglalkozunk.

Még talán annyit, hogy mind a hongkongi dollárt, mind a makói patakát az jó részt pénzmosásra használja a kínai áram, illetve a szerencsejátékból hozó különböző bevételek. Kínák nagyon szeretnek szerencseját kínázni, szerintem aki volt már Klasztróban. Ázsia, Las Vegas, hát Hongkong. Klasztró Budapesten az volt, viszont... Elég illegálisak a mainland Chinál van a szerencségek és gyakorlatilag csak Macaúban lehet, illetve részben Hongkongban, de ott nem annyira elterjedt, úgyhogy nagyon nagy bevételforrás a két államnak, több mint egy milliárd ember rullettözeget ott.

Igen, tehát ebből csak azt akartam kihozni, nem konkrétan a kereskedelme fontos, de hogy a flottaépítés az mennyire meghatározó ebben. Tehát ilyenkor felvetődik ez a vicces kérdés, hogy meg akarom védeni a kereskedelmemet, de kitől? Azoktól az államoktól, amikkel, hogyha konfliktus van, úgy is háborúzni fogok. Gyakorlatilag a velük való kereskedelmet akarom megvédeni egy ellenféltől, ami egy egészen ilyen

A lehetséges ellenségeimtől akarom megvédeni a lehetséges ellenségeim, nem a kereskedelmet. Így van, így van.

Így van, tehát ez egy ilyen jó kis... Furfangos gondolat. Furfangos gondolat. De hogy ez ugyanúgy, természetesen ez ugyanúgy megjelenik az Egyesült Államok Szövetségeseinél is, akiknek szintén valami nagy kereskedelmi partnerük Kína, és Kínától akarják megvédeni ezt a kereskedelmet, tehát ugyanígy ez Japánra ugyanúgy igaz, mint Ausztráliára mondjuk, De igen.

Hát meg ugye az Egyesült Talanoknál néha kérdés is az, hogy egyébként a szövetségisével is amúgy mit csinál, de ez már megint csak egy másik podcast kérdése lehetne.

Igen. Itt még nagyon fontos az, hogy hogyan is néz ki a kínai hadseregnek a haderő struktúrája. Ugye általában a hagyományos haderőnemek az a légierő, Szárazföldi erők, illetve a haditengerészet. Ugye a kínaiak azonnal csináltak ötöt egyébként, de itt szerintem ami a legérdekesebb, én a, hát most magyarra lefordítom, de a stratégiai támogatóerőkre szeretnék kitérni, amelyek egy ilyen kínai sajátosságként jelennek meg. Ami azt 2015-ben hozták létre, egyesíti a korábban szétszórt kibervédelmi, elektronikai, űr és egyéb stratégiai támogató egységeket. Ezeket az erős forrásokat összevonja, így lehetővé teszi az átfogóbb közös értékeléseket és műveleteket és a több dimenzióra kiterjedő versengés irándi elkötelezettséget. Tehát ennek az elsőleges szerepe igazából a stratégiai információs támogatás, a stratégiai információs műveletek. Két fő osztálya van, részben az űrrendszerek, az űrrendszerek és hálózati rendszerek osztálya. Igen, ezeket külön-külön a tábornagy vezeti. Szemben mondjuk a PLA más hasonló szitű parancsokságaival, ahol vezérőrnagyak állnak, és ez egy nagyobb autonómiát tesz lehetővé számukra. Igen, ugye itt tényleg az a fontos, hogy eszek, míg mondjuk, hogy teljesen máshogy épülnek fel mind a kontinentális, mind az angol száz hadseregek, és ez, hogy magát az információk és ilyen intelligence asseteknek egy helyre vonzása, ez egy ilyen kínai sajátosság, amit most érdekesnek tartottam kiemelni. Ugye külön mondjuk kitérve a szárazföldi erőkre, itt is inkább Érdekességeket hozok, mert egy-egy podcast adást kitennének az összesnek a külön elemzések, de hogy a szárazföldi erőknél, míg a 80-as években 3,6 millió fő szolgált a PLA-be, addig mára 960 ezer főt számlá, tehát a mai a réginek durván egy harmada. Ébességcsökenés alacsonyában. Elvileg nem. Én azt mondanám inkább, hogy ez egy stratégiai döntés volt. Amellyel igazából a korábbi néphadsereget és viszonylag alul motorizált hadsereget fel akarták váltani egy kisebb, hát még mindig egy millió fős, de kisebb, icipici, kisebb, de ütőképesebb haderőre.

De azért ez, ha megnézzük a nyugati országoknál is, tendenciában adom, hogy inkább kisebb és inkább ütőképesebb.

Hát annyira, igen, annyira tendencia, hogy nem tudom, vannak 60 ezeren mondjuk a Bundeswehrben, akiket úgy be lehet vetni. Tehát egy 200 ezeres hadsereg, de nagyon sok támogatóegységgel, ugye légierők külön vagy hasonlók, de hogy lövészek azok elvétve találunk.

Hát jó, de azért a háború is tele megváltozott.

Igen, hát nyilván meg nagyon sok force multiplier megjelent. Most már egy katona az Hú, ezt most nehézsük ki. De ez még baromi érdekes lenne, hogy hogyan változott meg a nép hadseregektől, vagy hogy maga a stratégiai gondolkodás a hadseregekről hogyan változott meg. Hát akár az utóbbi években is. Az utóbbi években is, de hogy mondjuk Napóleontól kezdve ez folyamatosan baromi nagy változásokon megy át.

Majd egy történész hívunk akkor esetleg. Lehet, majd legközelebb. Valaki, aki a haditörténetben otthon van, az... Hadtörténészek.

Igen, de na, tehát térjünk vissza Kínára. Igen, gyakorlatilag ez egy stratégiai döntés volt, hogy legyen kisebb, de korszerűbb folyamatosan, tehát itt nem egy negatív tendenciára kell gondolni, ez egy stratégiai döntés volt a Kína szempontjából. Emellett a légierő. A légierő ugye Hát itt egy nagyon érdekes légérő a kínai, itt még találkoznak a csúcsmodern J-20-as vadászgépek a 60-as évekből, 70-as évekből maradt szovjet típusú kezdeményektől egyenlőre. Most úgy néz ki, hogy ez az egész kínai hadseregre szól, hogy 2035-re szeretnének egy modern hadsereget és 2040-re egy világszínvonalú haderőt. És akkor igazából ennek mentén is kell gondolkoznunk, hogy ez a stratégiai háttér mögötte. Ugye érdekes például a légierőnél, hogy mondjuk míg a vadászgépek meg különböző harci gépeknek a száma az nagyon közelít az Egyesült Államokéhoz, de az Egyesült Államoknak a Tehát ugyanazt a Power Projection-t nem tudják elérni, azt a globális Power Projection-t, miután például a kínai légierőnek van 13 tankere, amivel után tudják tölteni a repülőgépeket, addig az Egyesült Államoknak van 610 darab. De ugyanígy ez az egész logisztikára igaz az Egyesült Államokban nagyon előjár. Igen, egy pár év. Ugye ez is érdekes, de folytassuk inkább elsőnek a haditengerészettel. Haditengerészetnél azt látjuk, hogy igazából a világ legnagyobb haditengerészete Kínáé, amely nagyon gyors fejlődésen, óriási növekedésen ment át az elmúlt évtizedekbe. Azonban nagyon fontos itt azt kiemelni, hogy Nagyon sok hajó, azonban ezek sokkal kisebbek, mondjuk mint az Egyesült Államoknak, tehát hiába sokkal több hajója van mondjuk Kínának, hogyha összeadjuk a vízkiszorítását ezeknek a hajóknak, az még nem éri el mondjuk az Egyesült Államoknál.

De ez azért nem biztos, hogy nyilván ez is egy hosszabb ellenzéskérdése lenne, de önmagában a vízkiszorítás már nem lehet, hogy kissé lejjebb értékelődött, mint a haditengerészet képességét mérő szám.

Olyan szempontból ez még fontos, hogy mondjuk egy Burke, egy Arleigh Burke Destroyer az rengeteg rakétát tud magával vinni. Ugye igazad van abban, hogy átalakult a haditengerészeti gondolkodás is, de... De tömeget még továbbá is szállítani kell. Igen, igen, igen. Tehát gyakorlatilag maradt ez a Igen, mondjuk az Egyesült Államoknak viszont baromi kevés fregatja van, ami neképp baromi nagy probléma, mert azok mondjuk most a iráni szorosban, a hormuzi szorosban baromi jól jöttek volna. Sok kisebb hajú, amivel sok kisebb fenyegetést tudna likvidálni. Most cserébe ezeket a baromi nagy Ári bőrökeket kellett odavinni az ilyen kis drónok lelőésére is, ami egy baromi nagy pazarlás, ez így van. De viszont fontos Kínánál, hogy ezt a fajta Haditengerészeti folyamatos növekedést. Elindult egy trend, de nyilván a trendek azok nem örökké tartanak. Most az látszik, hogy egy olyan pályára állt a kínai haditengerészete, hogy folyamatos fejlődésben van, de hogy Tehát teljesen más, hogy épül fel maga a haditengerészet mondjuk, mint egy beállt haditengerészetnél az Egyesült Államoknál vagy a Royal Navy-nél, ahol a gyártókapacitások azért vannak, hogy a meglévő hajókat cseréljük le. Ez esetben Kínánál mondjuk még folyamatosan új hajókat pumpálnak ki. Igen.

Tényleg is érdekes lesz akkor megfigyelni, hogy a trendek azok változnak-e, mint ahogy például a GDP-nél ezt meg tudtuk figyelni.

Igen, ez majd egy érdekes kérdés lesz a jövőben.

Majd, hogyha az öt éves vagy tíz éves hibidom inodás van, akkor majd megnézzük.

Ugye még nagyon fontos, hogy a kulcsvállalatok Kínában. A Cipri top 100-as listájában gyakorlatilag benne van több kínai vállalat is. Összesen 9 vállalatról beszélhetünk.

A top 100-as listában?

Hogy?

A top 100-es listában 9 vende van, akkor azért még valahova fejlődni.

Nyilván. De hát ott nagyon sok európai cég, meg azért itt latin amerikai. Nyilván van hova fejlődni, de ez részben azért is van. Most pont ez lehet, hogy egy kicsit kiragadott adat, mert a Xi Jinping-nek a korrupció ellenes kampányával kisebb közbeszerzési zavarok Keletkeztek, amelyek például a Norincónál 31 százalékos árbevétel visszaesést jelentett kínai hadipari cégnél. Nagyon sok korrupció gyanús projektet leállítottak az utóbbi években, de nyilván a Valójában a kínai hadipar az önellátó, hasonlóan mondjuk az eddig a nagyokhoz, előtte a Szovjetunió, utána az Egyesült Államok, vagy az Egyesült Államok meg most is, de ezek voltak egyedül azok a nagy hadipari Szereplők, akik lényegében a pisztolytól a repülőgép hordozóik mindent le tudtak maguknak gyártani. Ebbe a csapatba lép be Kína igazából. Ugye sokaknak mondjuk az európai haderőknél azért nem tud mindent legyártani egy ország, hanem van, amiből neki is importálni. Ebből egy érdekes kivétel Franciaország, de az egy különleges kivétel, azért is mondom. Franciák azért kivétel, mert ők náluk nagyon fontos a stratégiai autonómia, ahogy megjelenik, és így minden gyakorlatilag önállóan látják el magukat a nukleális fegyverzettől kezdve a famazokig. De ott is már azért vannak ilyen közös európai projektek, amikben részt vesznek, tehát ez is változik, meg ez például pont meg fog változni, De Kína belép abba a csapatba, ahol saját maga tud legyártani. És ezt látjuk a technológiai képességein is és fejlettségén. Például hiperszónikus rakétákban kifejezetten jó a kínai haderő. Ugye ezt a haditengrészetnél nem említettem, de a Type 55-ös rombolók azok is hasonlóan, mint a Arleigh Burke, rengeteg rakétát tudnak magukkal vinni, ráadásul hiperszónikus csapásmérő eszközöket is. Igen, a Fujian repülőgép hordozó, ugye, ott baromi érdekes az is, hogy még az európai, illetve más, amíg az oroszoknál rampa van, meg a Egyesült Királyságnál is, de a Fujianra elektromágneses katapultokat szereltek, amik segítik a repülőgépeknek felszállása, ami például az amerikai fordosztályú repülőgép hordozóknál is megjelenik. Ugye ez egy viszonylag költséges és drága technológia, amit eddig nagyrészt csak az amerikaiak engedtek maguknak. Emellett ugye a mesterséges, intelligencia és autonóm rendszerek területén is rendkívül elöljárnak. Ugye az ISR adatelemzéstől kezdve a döntéshozási, kiber támadások, információs hadviselésben nagyon fontos a kínaiaknál. Emellett ugye az elektronikai hadviselésben és az irányított fegyverrendszerek, irányított energiafegyverek, ugye ezek a lézerfegyverekkel is rendelkeznek már. Az ilyen nagyobb capability gap például mondjuk, amit szerintem itt fontos lehet még megemlíteni, ez a nukleáris erőknél van. Egyenlőre van, a Pentagon 2035-re 1500 robbanófejet jelez előre, hogy ennyi lesz Kínának. Most Pali-ban van kb. az Egyesült Királysága és Franciaországa, de Kína is be akar lépni a nagyok közé, Oroszország és az Egyesült Államok közé. Itt még az fontos lehet megemlíteni a nukleáris hadviselésnél, hogy a nukleáris triádnak igazából a silói vagy hát a szárazföldi bázisa már bővül és az folyamatosan van, de Részben a bombázó képesség olyan fajta B1-esek és B2-sei nincsenek, amik lopakodó képességekkel is rendelkeznek, de ez a jövőben még vannak ilyen titkos projektek, amik így kiszivárok. Tehát tudjuk, hogy vannak ilyenfajta projektek, amiket elindítottak, De még nem látjuk őket, nem látjuk őket bevetésen, csak egy-két ilyen open source képet lehet róluk tudni. Ezért nagyon kis el akarom fejteni. De a tengeralatjáróról indítható képesség az rendelkezésre, nem olyan, nem az a fajta hatalmas Virginia Cross típusú tengeralatjárók, mint az Egyesült Államoknak rendelkezésére, de A képesség már fennáll. Még szeretnék beszélni egy másik kínai sajátosságról, ami viszonylag izgalmasabb. Az a kínai hadseregben lévő korrupció. Ez más hadseregekben nem felelhető, ezt akarod mondani? Felelhető. Vannak olyan haderők, amikre kevésbé jellemző, vannak olyanok, amikre jobban jellemző. A haderű gyakorlatilag sokszor úgy működik, mint a társadalom a társadalomban, és a társadalomból megöröklött mintákat elég erősen át tudja venni. Erre egy jó példa, hogy kb. 3,7 millió állami bürokratát kapott el a kínai állam korrupció gyanújába. Xi Jinping ezt úgy jellemezte, hogy el kell fogni a legyeket és a tigriseket. Ez a 3,7 millió volt a legyek. De a tigrisekből is egész sok van. Ez azért kínai mértékesen kevés. Igen igen igen. Például a IISS készített egy adatbázist, ami igazából kormányzati hírekről, különböző open source helyekről szedve 101 magasrangú katonai tiszt eltűnését Valójában ennek csak egy része a korrupció, része a politikai. Ugye most februárban voltak ezzel kapcsolatban több hír, hogy a kínai hadseregben volt egy nagyobb tisztogatás, amely még mindig tarthat. Ennek van egy korrupciós része is. Ezek közül a legnagyobbak, hát most ezt biztosan rosszul fogom mondani, de Xu Kai-hu.

Na jó, elkezdtük.

Aki gyakorlatilag 2014-ben kezdődött el a vizsgálata. Tehát ezek már egy évtizedet tartanak legalább ezek a korrupciós botrányok a kínai hadsereg körül, aki gyakorlatilag, tehát ez volt a PLA-nek a legnagyobb korrupciós botránya, a rangárusításban működtette a A rendszer lényegében eladott tiszti rangokat egyéneknek úgy működtette, mintha egy piaci szervezet lenne a hadsereg, de ezután több hasonló Eset is megtörtént. Gyakorlatilag nem csak ugye rangokkal, de logisztikai oldalról is mondjuk vagy nem úgy történtek meg beruházások, ahogy kellett volna. Ugye van egy ilyen híresebb is, amikor ennek bár kicsit kétes a valóságtartalma, de hogy a Az interkontinentális rakéták, silókban, a rakétákban üzemanyag helyett ugye vizet raktak. Voltak ilyen értesülések is. Ugye ez azért is furcsa, mert alapvetően az ilyen nagyobb rakétarendszerek a legtöbbje nem folyadékkal működik, hanem szidárd hajtóanyag van benne. Ugye az sokkal biztonságosabb tárolni, sokkal jobb vele dolgozni, mint a folyékonyjal. Egyrésztről, másrésztről pedig ugye vannak is olyan rakétái a kínai hadseregnek, amik folyékony üzemagyaggal működnek, viszont azok sokkal kevesebb, és annak is nem tudjuk, hogy pontosan hány százalékát érintette ez az ügy, de nyilván voltak ilyen hírek, Igen, és akkor még talán a nagy tisztogatásról még egy pár szót, hogy ennek több oka is lehet, számszerűen négy. Megjelenik a korrupció, amit az is előfordulhat, hogy egy politikai vezetés magától hagyja is a korrupciót, mert tudja, hogy ezzel hatalma van azok felett, akik ezt működtek, és bármikor El tudja őket távolítani, amikor csak szeretné. Ugye ez az egyik.

Ez a zsorulási alapnak hasznos, hogyha korruptetve.

Igen, felhasználható erre. Ugye a másik, ami a tisztogatás, az az előreléptetés, pártfogói megvesztegetés, hogy előregedik a tisztikar is, úgy folyamatosan a fiatalok azok előre akarnak jutni. A harmadik az ez a fajta hatalmi központoknak a megszüntetése, illetve az én embereimet berakni azokra a helyekre. Kicsit ilyen nyilvánvaló. A negyedik pedig az alkalmatlanság. Ugye nagyon sok a kínai haderő nagyon, igazából a 1970-es évek óta volt egy vietnámi konfliktus, azóta nem vett részt konvencionális háborúban. És kicsit ettől szenved is a 22-esekkel máshol, de viszonylag ezért ez egy tartós gyengeséget szül az amerikai vagy a kínai haderőnél. Igen. És akkor én ezzel lejüzárnám az én blokkumat. Köszönjük. Záró gondolatok. Ákos?

Hát igazából véleményem szerint Kínának a politikai berendezkedése belátható időn belül nem fog változni. Tajvannal kapcsolatban így a politikai egyességet meg lehetek öt, ilyen két vagy három rendszerű államban véghez vinni. Ezt nagyon sok múlik leginkább a tajvani közvéleményen. Én azt mondom, hogy valamilyen szintű békés egyesülés egyébként elképzelhető a következő évtizedekben egyébként ilyen konszenzuális.

Szerintem demográfiai szempontból nagyjából kifejtettem a lehetséges felvázolható jövőt. Sok jót én nem Nem látok Kínának jönni ebben a témában, viszont az garantált, hogy valamit lépniük kell, már csak a mundi rendszerek és egyéb más valóságok miatt is. Gazdaságileg pedig szerintem nagyon érdekes lesz azt megfigyelni, amit már említettem, Hogy tényleg hova tart, hogy ez egy trendforduló, ez a plusz 21 a gazdasági versenyében a két nagyhatalomnak, vagy pedig esetleg Kína. Kínában egy nagyobb változás indul el, ami megállítja ezt az USA üldözését a közösségi téren, legalábbis a GDP szempontjából, illetve hogy vajon kinövje magát ez a Kezdeti néhány éves építőipari és ingatlan válság valami nagyobbá, vagy pedig ez csak egy időszakos megtorpanás, amiután a kínai gazdaság újabb területeken, vagy már erős területein még tovább tud növekedni.

Igen, és akkor én a záró sorvezetőkkel. Hát igen, hogy Kína-hida hadi ipara folyamatosan fejlődik, ugye a 2024-es számveli visszaesés nem kell trendfordulónak tekinteni, az pusztán korrupció ellenes kampány. A valós gyengeségei és erősségei is vannak. Ugye a haditenger részlet tekintetében a hajóépítések, És a hiperszónikus rakéták, de ugyanakkor, amikről kevésbé sikerült beszélni, a repülőgép hajtóművekkel vannak nehézségei a hadiparnak, illetve azért van a jó félvezető gyártásban. És különböző mikrocsippekkel van problémája a kínai hadiparnak. Igen, és a belső tisztogatás most az látszik, hogy rontja a hadrafoghatóságot. Egyre több ilyen problémát látunk, hogy lassabb, vagy hát egyre többet. Most volt egy ilyen pár probléma, hogy egyre lassabban sikerült válaszolni különböző Katonai hadgyakorlatokra, amelyeket a Kína ellenfelei hadgyakorlatokat intéztek, erre Kína sokkal lassabban válaszolta, ahogy eddig. Ugye ez részben a tisztogatásnak az eredménye. És ugyanakkor ez politikailag a kínai történelmet figyelembe véve nem is garancia a belső stabilitással és békére ezek a fajta tisztogatások.

Tehát ebben az első adásban beszéltünk politikáról, gazdaságról, demográfiáról, történelemről, hadseregről és korrupcióról is. Reméljük, hogy a következő részben újra velünk tartotok, és addig is minden jót kívánó Édeni Horizont csapata. Ákos. Zsebe. És Tomunkos.

Köszönjük a figyelmeteket.